Bálnakaland – Szerinted hova megyünk? – kérdezte Luca. – Fogalmam sincs – felelte aggódó hangon Dominik. – De a fánkárus nő azt mondta, hogy ha a bálna varázsigékkel szabadul ki, akkor örökre kiszabadul. – Ajaj! – szólalt meg Beton tata hátulról. – Az élelmünk és a vizünk csak egy hétreTovább…

Száz év nagy idő. Sok minden történhet ez alatt. Mondhatni ez egy emberöltőnyi idő, de lehet több is. Van, amit el lehet felejteni, de van, amit nem. A száz évvel ezelőtti Trianont biztos nem lehet elfelejtenie magyar embernek! Ama nevezetes június 4-ei diktátum óta, generációk váltották egymást, de a fájdalomTovább…

A karácsony előtti napokban megszólalt a csengő Frühling úr szatócsüzletében a Városliget mellett. Egy férfi lépett be, aki széles karimájú kalapját szemébe húzva, illetve hosszú, világos szövetkabátjának magas gallérjával védekezett a hideg és a kövér hópelyhek ellen. Frühling úr üdvözölte: – Jó napot kívánok az úrnak ezen a borongós, zimankósTovább…

Neveztek már gyíknak, eszementnek, digitális bennszülöttnek, de senki ne gondolja, hogy egérrel a kezemben jöttem a világra. Pont olyan voltam, mint bármelyik gyerek, előbb nyomkodtam mobilt, mint kiejtettem anyám nevét, és addig ordítottam, amíg cumi helyett megkaptam a tabletet. Öt évesen simán kezeltem a Need for Speed-et, saját világot építettemTovább…

Norsen Edömér, aki úgy nézett ki, mint egy hazánkba szakadt, megtermett viking harcos, rezsicsökkentésileg lekapcsolta a villanyt, a kölyök egy darabig nyavalygott, de amikor apja odavágta, hogy aki tud, az sötétben is tud, elhallgatott; Döme, te már sötétben sem, nyihogott szemérmetlenül Norsenné, született Pogácsás Aranka. Norsen nem reagált, azon gondolkodott,Tovább…

Csengettek. Megjött Irma, a zongoratanárnő. Beviharzik, lehuppan mellém. Alattam forog a zongoraszék, előttem a fekete pöttyök és vonalak értetlen összevisszasága. Kezdeni kéne, én próbálok időt nyerni, úgy, hogy ellapozom a kottát a jó oldalról, aztán úgy teszek, mintha keresném. De a metronóm nem vár. Úgy érzem magam a ketyegéstől, minthaTovább…

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

– Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor a második doboz altatót kezdte eszegetni, mint valami cukorkát. – Szeretném végre kialudni magam – mondta ijesztően nyugodtan, pedig néhány órával előtte csaknem egymás torkának estünk. Bekísértem gyomormosásra az ügyeletre. Jól letoltak, mert nem hívtam mentőt. „Na, mosolyogj már egy kicsit!” – mondtamTovább…

Anyám elé csúsztatom a fotót, ami tegnap készült rólunk a keszthelyi sétányon. Már hónapok óta gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neki, van valakim. Végre, nekem is van valakim! Azaz, dehogyis valakim, ő nem egyszerűen csak valaki, hanem a legtökéletesebb és legkedvesebb férfi a Földön. És még vonzó is. – EzTovább…

Koranyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hópelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben, mintha felültek volna ez erdei madarak koncertjének dallamaira, és ahogy azok eljutottak a legeldugottabb zugokba is, úgy jutottak el mindenhová a nyárfaszöszök. Pelyhes volt tőlük mindenTovább…