Csak azt éreztem, hogy egyre mélyebbre süppedek a cső alakú, zöld fotelban. Arra gondoltam, talán egy másik székben – ahol nem érezném magamat ennyire beszorítva – sokkal jobb lenne a helyzet. Közben, lopakodó gyorsasággal a gyomrom is egyre jobban elszorult, s egyre nehezebben vettem a levegőt. A könyvbemutató éppen, hogyTovább…
Hat óra lehetett, a délután révetegen és unalmasan csordogált végig az idő uszályába kapaszkodva. Teljesen pépesre törte össze a fokhagymát, a fagyasztott afrikai harcsa szeleteket – melyeket már délelőtt előhorgászott a fagyasztószekrényből – megsózta, megborsozta, aztán vastagon megkente foghagyma krémmel, melynek illata egészen mélyen gomolygott a tüdőhólyagocskáiban, ám előtte önfeledtTovább…
Takarítok, főzök, vasalok. Jó lenne, ha én lennék Siva, kellene még néhány kéz. Valahol felcsendül a Nightwish. Vadul keresem a mobilom. Végre megvan, mielőtt felveszem, még megvárok egy-két ütemet. Barátnőm, Gitta hív. – Nagy gáz van, segítened kellene! – hadarja. – Mi a baj? – Ki kell mennem a gyerekértTovább…
R. ma reggel elcsúszott egy csigán, amely a nedves idő miatt a járdán keresett menedéket. R. majdnem el is esett, s a közjáték valahogy egészen elrontotta a napját, innentől kezdve semmi sem sikerült: az irodában kilöttyent a reggeli kávé, a fontos ügyfél tíz percet késett a fontos tárgyalásról, hazaindulván sorTovább…
“Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” /Sartre/ A hetvenes évek végén, másodéves főiskolás koromban, két szemeszteren át tanultam filozófiát Koch József tanár úrnál, aki már kezdetben másnak mutatkozott, mint kollégája, Hajdú elvtárs, a marxista ördögűző. Kochról akkoriban csak annyit lehetett tudni, hogy németszakos tanár, és kizárólag csakTovább…
– Drága Feleségem – írta a hadifogoly. Minden levelében ez volt a megszólítás. Tudta, hogy a munkájáról nem írhat. Ezért többnyire így folytatta: – Nagyon hiányzol! Volt, amikor az írta még utána: – Remélem, hamarosan vége lesz a háborúnak és újból láthatlak. Bemutatta a levelet, itt nem pecsételte le aTovább…
lett a földrajztanár új mániája. Korábban megelégedett azzal, hogy tudjuk minden ország fővárosát, államformáját, népességét, területét, éghajlatát és hivatalos nyelvét. A legmélyebb álmunkból felkeltve is. Azt mondta, ez a belépő szint, aki nem tudja, megbukik. Minden órán kipécézett magának öt diákot, akiket egymás után szólított fel. Ilyenkor gyorsan fel kellettTovább…
Már három egész hattized napja próbálom összerakni ezt a kurva pelenkázót. Nem jó, de nem is tragikus. Megropogtatom a hátam. Saci csak holnap jön haza, addig befejezem. Az ajtók nem záródnak. Hiába állítgatom azokat a rohadt zsanérokat úgy, ahogy meg van írva, akad. Vagy épp, hogy nem ér össze. GyűlölömTovább…
Koromsötét van. Megpróbálok felülni, de beleverem a fejem valamibe. Tapogatózom, lécek vannak a fejem felett, érzem, ahogy egy szálka belemegy az ujjamba, elkapom a kezem, felszisszenek. Oldalt is lécekbe ütközöm. Megmozdulok, mire éles fájdalom hasít az oldalamba. Egyre gyorsabban ver a szívem, olyan mintha a torkomban dobogna. Kiabálni kezdek, újabbTovább…
/ Mese – részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük.Tovább…
Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.