Élt egyszer öt testvér. Két lány és három fiú. Esténként körbeülték a konyhaasztalt, hogy megvacsorázzanak. Az édesanyjuk mindegyikük tányérjára egyenlő adagot tett, aztán jó étvágyat kívánt. – Beee, úgyis én leszek az angyal! – mondogatta ilyenkor a legnagyobb fiú. Általában tényleg ő ette meg leghamarabb a vacsorát, így szinte mindigTovább…

Ezzel az új hármas, meg hatvankettes villamossal sehogy nem tudok megbékülni. Majdnem minden nap utaznom kell, muszáj valamelyiken, csak néhány megállónyit, megszokni mégsem tudom. Inog a lépcsője, amit eleinte észre sem vettem, de bezzeg mostanában, ahogy kopnak az izületeim, egyre bosszantóbb ez az inoga garádics. Az egyetlen jó benne, azTovább…

A kávézó nyitott felső teraszát választottam. Úgy ültem le, hogy az óceánra nézzek, ő meg velem szemben legyen. Az óceán minden irányból körülvette arcát. Ez volt portréjának háttere. A hatalmas kék erősen hullámzott, és nagy fehér habokat vert fel a levegőbe. Ezt odalent nem láttuk ilyen tisztán, mikor a parton,Tovább…

A legjobb, ami egy emberrel történhet, hogy elveszíti az emlékezetét. Emlékezni annyi, mint szembenézni a múlttal, ami kötelez. A múlt fáj. Az emlékezet – felelősségvállalás. És én ezt nem akarom… Tizenhárom éves koromig próbáltam meg elhitetni a világgal, és magammal, hogy nálunk minden rendben van otthon. Mi voltunk a környékenTovább…

Kihajolt a tízemeletes épület tetejének peremén, a mélység belekapaszkodott, azonnal magával akarta rántani. A szél vad táncot járt, hangosan csörögtek az ott felejtett antennák, mementói egy letűnt kornak. A hatalmas kommandós kés megcsillant a napfényben. Imádta. Lelke, ereje, akarata volt, tökéletesen kidolgozott markolatú, akár egy odaadó szerető, a tenyerébe simult.Tovább…

„A ‘filozófia’ túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol és a szerelem. Mi a ‘művész’? Egy ember, aki ‘mindent tud’ – de ezt nem tudatosítja. Hát a ‘filozófus’? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit. A világ egy ‘univerzális sehol’, sTovább…

Rókaháti elvtárs iszonyatos haragra gerjedt: „- Hogy képzeled te, hogy oda szarj, ahonnan eszel? Mire mennél te a magad erejéből? Mi megláttuk benned a tehetséget, és felemeltünk. Lehetőséget adtunk, hogy sikeres költő lehess! És te belemarsz a kézbe, amely felemel? Magyarázkodnom kell miattad az elvtársaknak? Amíg én az irodalmi életbenTovább…

A hullámtörő sziklákon, ahol a délutánt töltöttük, úgy szaladgáltak a kb. hat-tíz éves gyerekek, mintha homokon járnának. Izgatottan kiáltoztak. Napbarnította kis testük mellett világított a kezükben lévő színes apró vödör és háló, amellyel türelmetlenül kapkodtak a kövek között. Ő talán kilenc éves lehetett. Kistermetű, teste izmos és szikár. Fején középenTovább…

Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

Néhány évvel ezelőtt egy súlyos betegségből kigyógyulva Isztambulba mentem feleségemmel. Korábban ugyanis megfogadtam magamnak és természetesen neki is, ha meggyógyulok, elmegyünk nyaralni Isztambulba. Így is lett. Szálláshelyül az óvárosban lévő Szinbád Hostelt választottuk. Ez a név a magyar fülnek is kedves, elég ha csak az Ezeregyéjszaka meséire, Krúdy Gyula írásairaTovább…