Nála szebbet még nem láttam. Így tűnt nekem, ahogyan finoman lépkedett és hajlongott a jazz dallamaira. Ott volt vékony és ott volt telt, ahová a nők álmodják a vékonyságot és a teltséget. Lábai úgy mozogtak a kétszínű csempés táncparketten, mint finom ujjhegyek egy földre terített hatalmas zongora billentyűin. Márványoszlopok csillantakTovább…

A gyerek közölte, hogy nincs Isten, s mivel így áll a dolog, nem érvényes az sem, hogy szeresd a felebarátodat meg hasonló sületlenségek, ezért aztán ő kizárólag magát szereti, mást szeretni nem is lenne értelme. P.-t leginkább az zavarta az egészben, hogy még csak meg se döbbent. Végighallgatta a makulátlanTovább…

1. Az Idegen egyre jobban érzékelte a különböző organizmusok jelenlétét. Habár semmiben sem hasonlított a földi élőlényekhez, ő is látott, hallott, érzékelt, és érzett. Mind közelebb került a Földhöz. Impulzusait a többiek is átélték azon a sok-sok fényévnyire levő égitesten, ahonnan ő jött. Valójában ő is egy volt a többiekből;Tovább…

Nem kívánok különösebben elmélkedni arról, hogy mi lenne, ha a hétköznapi életben folyton csak igazat mondanánk, pontosabban mindig kimondanánk azt, amit érzünk, gondolunk és tudunk. Több mint valószínű, hogy az élet borzalmas és elviselhetetlen lenne! Talán ezért van az, hogy mindenki hazudik ezen a világon, legalábbis ritkán mond igazat, nemtőlTovább…

Egyedül sétált a kiállító teremben, nem akart senkivel sem beszélgetni, egy-egy udvarias köszönésen kívül nem akart többet. Dani tehetséges fotós volt, nemcsak szeme, de szíve és esze is volt a fényképezőgép kezeléséhez. Állami gondozása megszűnt, munkát keresett, a portás be sem engedte, a kapu előtt találkoztak, a fiú egy kismacskátTovább…

Pécsi Jonatán december elején úgy érezte, mintha folyamatosan sötétségben élne, mintha a csillagtalan éjszakák után valahogy nem akarna megérkezni a nappal. Ehelyett valami félhomályos, ködös valami vánszorog az ünnepi fényben ébredező város fölé, úgy hét óra tájt. Egy ilyen nap után tartott hazafele Jonatán, amikor az utcai lámpák ezüst fényébenTovább…

(Hässelby, 2018 – 19 ) Fapados történetek. Montázs Szeptember 19. Váltásban alszanak Nyári meleg bágyít, ami a skandináv szeptemberben ritka. Déli egy órakor nem bírjuk Évával fél óránál tovább a tűző napon. Egy fapadon ültünk a természet ölén, s most ”fapados” napozásunkat megszakítjuk. Árnyékos helyre menekülünk, ugyanazon a tisztáson, aTovább…

Az utóbbi időben már szinte csak megszokásból járok a filmklubba. Az Auróra art moziról van szó. Kezdem azzal, hogy minden rendben ment addig, amíg dr. Ledermann vezette a klubot, akinek neve, egy könyve nyomán, a nyolvanas években vált országos hírűvé. A pszichoterápia és a belső szabadság megszületése c. művét maTovább…

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmákTovább…

Zavarta a hideg, fehér fény. Fázott, a műtőben hideg volt. Csukva tartotta szemét, nem akart látni semmit. – Számoljon tíztől visszafelé – hajolt fölé zöld maszkjában az orvos. – Rendben lesz minden. Persze, rendben lesz minden. Hogyne lenne! Persze. Tíz… Az ember mindig a szüleiben csalódik először. Van az aTovább…