27. lapszámunkban Koncz Csaba festőművész munkái láthatók. Júliusi lapszámunk tartalmából: Filip Tamás: Visszapillantás egy versre Murányi Zita: szívdobbanás Radnai István versei Kiss-Teleki Rita versei Payer Imre versei Gulisio Tímea versei Botz Domonkos: Séta a Montmartre-on Debreczeny György: fél tucat bagatell Pethes Mária: a szerelem metaforája Fellinger Károly versei Fövényi SándorTovább…

(1) Mint lécet a sáros földbe, éjvízi versembe úgy szúrtam azt a földmérő-motívumot a dolgos kézből kihullott eszközökről. Persze, valaha K-éi lehettek, de róla egy szót se többet, ő egy efféle versből mindenképp kihagyandó. De hát, ha így is teszek – ő, e század földmérői közt első, menthetetlenül benne van.Tovább…

  arra ébredtem az ereszen borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet kisebb özönvíz lepi el kinéztem láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek hófehér villám hasította át a dimenziót a macska is fölnyivákolt alul fölül és középen is izzót az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor meg kellett nézzem hajnal kettőre jártTovább…

Rozsdás Krisztusok (Lacza Márta rajza alá) mednyánszky csavargói szolid szelíd szegények útszéli keresztek alatt üres tarisznyába most egyik dús másik lopna s az ajtórések bocskortól nem edzőcipő támasztól kitárva szelfi és mobiltelefon a dzsípiesz vezet kettős portrét mutat a sajtó keserű ránc egészséges mosoly amit letörölni lehet csak a mánakTovább…

Csak engem… lerágta rólam a húst, a hajamat csomókban tépte, elérte hogy gyűlöljem a napvilágot, hogy megsemmisülten essek térdre… a mélybe is palack nélkül engedett, majd az utolsó pillanatban visszarántott, azután kitörölt minden irigységet, értelmetlen hiúságot, és mire mindennel végzett… végül is… látod? csak engem… csak engem hagyott meg. *Tovább…

Az alkonyatról azt hiszi, pirkadat Az alkonyatról azt hiszi – pirkadat. Indulni kezd és rászakad éjjele. A visszatérő éjszakában hajnalodó repedések érik. A mozdulatnak kezdete, vége – nincs. Nem lát teret. Torz mondata: fáklyaív. Hogy kapcsolódna mindig újra összekuszált haladék-időhöz? Más módokon, másképp eloszolva, de egész-nyomása épp ugyanannyi lesz, haTovább…

Tükör Neked minden ember egyforma. Csak a csodálat mértékében térnek el. Ha a múltban élnél, öltöztetőnőd lenne. Így marad a vetkőztető. Azért jó, ha van veled valaki. Van kit kidobni. Lehet kit hibáztatni. Lehet kinek hazudni. A vég, ha mutatsz, a mutatásért. Azt, amit jobb lenne elrejteni. Ne mondj semmit,Tovább…

Távol állnék az igazságtól, ha azt mondanám, hogy pusztán a nyárelővel érkező meleg volt az, ami a Montmartre-ra, vagy, ahogy a franciák nevezek „Place du Tertre”, az-az a Dombra csábított. Valójában az emlékeimet keresni jöttem fel a Sacrecoeur mögötti kis utcácskákba, ahol, mintha még a századelőn megállt volna az idő.Tovább…

nem emlékszem már nem emlékszem rábeszéltem róla vagy lebeszéltem rá * menekülés süllyedő hajó menekül önmagáról * hatástalanították a bombák hatástalanították majd légi úton elszállították a tűzszerészeket * kikérte magának egyszer egy poéta kikérte magának hogy a költeménye verejtékszagú   * a jó szerelő meglátni és megszerelni egy pillanat műveTovább…

ma elfelejtem a gyenge hasonlatokat és a vasútállomást, ahol addig lengettem utánad a sálam, amíg elnyelt a messzeség. holnap éjjel közös álmaink szűk tere az égre tárul. melléd bújnak az emlékek a langyos ágyba. örökké, súgják füledbe. reggelre a szó csupán puszta hallucináció. és mielőtt az utca megtelik járókelőkkel, tudniTovább…