Sánta vágyam kerülget, Színezi, mosdatja az éjszakát, Mintha libbenne, érzi illatát, s ha van, akár terülhet. Megviselnek az álmok, leszólítanak így tört öregen, Áltatva magam, csak szövögetem, hátha mégis hiányzok. Őrültséget kerültem, bár több gyönyörű bogáncs rám ragadt a mindig fényes ifjú ég alatt, mert közéjük feküdtem. Kár volna mostTovább…

Amikor 1956 elején Sőtér István írót, irodalomtörténészt kinevezték művelődési miniszter- helyettesnek, a két mókamester író, Örkény István és Karinthy Ferenc járták a főváros üzleteit, és mindent kifogásolva azonnal kérték a panaszkönyvet, bejegyzésük alá Sőtér István nevét írták. Elmentek az egyik Tüzép-telepre is, ahol a szén szemrevételezése után rögtön kérték aTovább…

Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…

Mezítlábas ez a járvány, homokká hullt szobor márvány, tapogatjuk homlokunkat, ezen már a semmi múlhat, vagy mi megyünk, vagy ők visznek, ha befogtak, nem erisztnek, a koporsó bádog, zörög, ha elindul, aki nyögött, csendben tűri a furcsa zajt, nem belőle, nem onnan hajt, aki tolja, csoszog, sánta, temetőbe társa várja.Tovább…

Nem kaptál kölcsönt, mégis vagy adós, az ilyen balfék mindenütt kapós, ha baj van vele, csihadj, leintik, így volt ez eddig, így lesz ez mindig, ha nem tanultad meg, megtanulod, vagy te szegény és méretes tulok, de hát mit csinálj, erre neveltek, kik Dózsa trónjánál szerepeltek, melegítették a tüzes fogót,Tovább…

Bűnhődünk mind, a legártatlanabb is, mert eszünk, alszunk, levegőt veszünk, vétkünk születéstől nőtt, nő velünk (ordítok, úgy fáj! – istenem, te halkíts!) Az út elfogyott, bűn dúl, jó kihalt itt, bűn és remény annyiféle – letűnt, s nincs kinek mutogatni a sebünk – vállalt mellett pusztít a szende balhit. Minden,Tovább…

A vers sosincs kész, kell fúrni-faragni, hogy költője kedvére alakuljon: doboljon, ne legyen a rím se talmi, gondolat se kerengjen unos-unton. És amikor késznek látszana végre, érzi az ember: a kényszer bicsaklik, s próbálkozik: melyik tagot cserélje, s bár titkolná, az izzadság kiszaglik. Könnyűnek látszik ez, de lelki járom, azTovább…

Csönd bóbiskol furcsa homályban az összeroskadó hodályban, nehéz árnyék lóg a gerendán, itt az ijedt félelem elszánt. A huzat csapkodja a lécet, mint a kajla ajtón belépett, fény cikkan át, mint villa fecske, semmi se jön itt egyenesbe. A sarokban elfúlva sírtam, gyógyszert lelve e gyermek-írban, remélve, minden helyre zöttyen,Tovább…

Ez a világ, ilyen állapotok adattak itt élni, ha élni hagynak, tovább gondolható torz gondolatnak, kételynek s munkának, ha dolgozok. Magam így kell formálnom,boldogot hazudni,elfogadva, amit adnak, keresni fényt kavics árva szavaknak, s hinni, lehet lelkes a megszokott. Kérdés, ha szólok, kit képviselek? Használ az önjelölt-képviselet, ha mit eszünk ,felöltünk,Tovább…

Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…