Csönd bóbiskol furcsa homályban az összeroskadó hodályban, nehéz árnyék lóg a gerendán, itt az ijedt félelem elszánt. A huzat csapkodja a lécet, mint a kajla ajtón belépett, fény cikkan át, mint villa fecske, semmi se jön itt egyenesbe. A sarokban elfúlva sírtam, gyógyszert lelve e gyermek-írban, remélve, minden helyre zöttyen,Tovább…

Ez a világ, ilyen állapotok adattak itt élni, ha élni hagynak, tovább gondolható torz gondolatnak, kételynek s munkának, ha dolgozok. Magam így kell formálnom,boldogot hazudni,elfogadva, amit adnak, keresni fényt kavics árva szavaknak, s hinni, lehet lelkes a megszokott. Kérdés, ha szólok, kit képviselek? Használ az önjelölt-képviselet, ha mit eszünk ,felöltünk,Tovább…

Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…

Ha nem közelg komor apokalipszis, a bűnnel el lehet számolni itt is: bocsánatos kedvezményt kap, ki aljas –  jelzést, ha gonosz vagy is, nyugton alhass. Így a feltámadást könnyű tagadni, kiváltságos vétkekben megmaradni, s ki mást vall, lentebb áll, kizsigerelni, az igazságot karámba terelni. Előírni, az élet itt mennyit adjon,Tovább…

Szipákolgat a kehes este, Olyan elesett, alig lépeget, Rózsaszirmon vándorméh kéreget, billegve, magányát legyevze. Szél fésülködik a fenyőkön, lábát hűti az ijedt pocsolyán: készül aludni idejekorán lila éj-felhőkből előjön. Egy elzuhant bogár kalimpál, zirreg körötte megtört levegő, átzöttyen, szállni nincs benne erő, a sovány pók fölötte himbál. Messziről egy csillagTovább…

Volt szerelmek pernyéje,korma hullong,elkenődik a szívemen. Emlékszem lázra, gyors habokra, s a csöndre. mikor a neved lihegem. Már nem gyúl, mi szép volt a szépben, s időbe keverten veled sodort. Nem fáj, hogy csalódtam, reméltem, mert ha elhagytál, találtam donort. Más szemét megláttam szemedben, behelyettesítőn lobbant a vágy. Ifjan,ki szeretett,Tovább…

Akkor kellett volna megölnöm,  mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…

Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…

Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…

Előzetes Szeretetlen sírni az ólnál, a léckerítés árnyéka pont a szívemre vetült és vérzett. Senkit nem vártam ott, a röfögő magányban, de fellélegeztem, amikor mégis megláttam. Akkortól kezdve hiába szüntelen féltem. Földre vetett zsákon kiterítve, felkötött állal, pedig ő is szép ígéretet kapott. Annyi remény ég el, mert vakok vagyunk,Tovább…