Ha nem közelg komor apokalipszis, a bűnnel el lehet számolni itt is: bocsánatos kedvezményt kap, ki aljas –  jelzést, ha gonosz vagy is, nyugton alhass. Így a feltámadást könnyű tagadni, kiváltságos vétkekben megmaradni, s ki mást vall, lentebb áll, kizsigerelni, az igazságot karámba terelni. Előírni, az élet itt mennyit adjon,Tovább…

Szipákolgat a kehes este, Olyan elesett, alig lépeget, Rózsaszirmon vándorméh kéreget, billegve, magányát legyevze. Szél fésülködik a fenyőkön, lábát hűti az ijedt pocsolyán: készül aludni idejekorán lila éj-felhőkből előjön. Egy elzuhant bogár kalimpál, zirreg körötte megtört levegő, átzöttyen, szállni nincs benne erő, a sovány pók fölötte himbál. Messziről egy csillagTovább…

Volt szerelmek pernyéje,korma hullong,elkenődik a szívemen. Emlékszem lázra, gyors habokra, s a csöndre. mikor a neved lihegem. Már nem gyúl, mi szép volt a szépben, s időbe keverten veled sodort. Nem fáj, hogy csalódtam, reméltem, mert ha elhagytál, találtam donort. Más szemét megláttam szemedben, behelyettesítőn lobbant a vágy. Ifjan,ki szeretett,Tovább…

Akkor kellett volna megölnöm,  mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…

Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…

Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…

Előzetes Szeretetlen sírni az ólnál, a léckerítés árnyéka pont a szívemre vetült és vérzett. Senkit nem vártam ott, a röfögő magányban, de fellélegeztem, amikor mégis megláttam. Akkortól kezdve hiába szüntelen féltem. Földre vetett zsákon kiterítve, felkötött állal, pedig ő is szép ígéretet kapott. Annyi remény ég el, mert vakok vagyunk,Tovább…

Csak ami édes, mi nem keserű, ami nem gyász, csak villanó vigasz, a halálon is átlengő derű, csak a hazugság, és nem az igaz. Mézgás talány csurranva megzavar, feledni, feladni kell, mi ború, az álmatlan éj már búcsút takar, csak az ifjú, s nem a hajlott korú. Csak a kacérság,Tovább…

A pillanat Tom Aspy első játékfilmje: egyensúlyozás a szakadék felett Mind gyanútlanul élünk a család, a rokonok, a barátok, és a mindennapi teendők burkában. Ha fel is villan bennünk valami szörnyűnek a gondolata, megtaszítva a szívünket, igyekszünk gyorsan másra gondolni, belemenekülni valami tevékenységbe, szerelmi lázba, valóságos vagy látszatos boldogságba. ÉsTovább…

AZ ÉN-LÉNY Úgy szerettem egykor, ki rám játszó tükörből kitekint: néz riadtan most mint hiány, s az én-lény fázik idekint. Volta szemem izzó parázs, lett árnyékolt ,pernyés hamu, voltam kaleidoszkóp varázs, lettem ijedt hamis tanú. Jó volna még ismét ravasz öncsalással lenni magam, kit megbolondít a tavasz, s szédül, akárhaTovább…