Mottó: A virtuális postagalamb szárnyai fáradhatatlanok „Szlovákiában nincs kimondottan népi-urbánus vita. Itt a szlovák költők nem nagyon politizálnak, sőt. Így aztán a mindenkori hatalom is csendesebb. Magyarországon az irodalom politika is egyben, szekértáborok vannak. Ennek hagyománya van. Hozott ez jót és rosszat is az évek során. A hatalom meg valaholTovább…

2020. június 4. Virágot viszek a sírunkra, tizenkét szál sárga gerberát, ez volt az apám kedvenc virága, ezt vetetett velem évente az anyám születésnapjára; a visszajáró pénzt persze mindig visszakérte. Trianonról jut eszembe, a sírkőre előre felvésettem az anyám nevét s az enyémet, itt a temetőben ez a rend, ezTovább…

Bogyaréten Bogyaréten, Bogyaréten, ördög szalad falfehéren, jajveszékel, kabát kéne, Belzebubnak rögvest vége. A pokolban zord az élet, hideg szelek fütyörésznek, nincsen füstje, nincsen lángja, kialudt a péterkályha. Bogyaréten az ég dörmög, csipkebogyót szed az ördög, meg-meglódul, földre huppan, várnak rá az ördöglyukban. * Tany Megsúgom én, de csak halkan, parányiTovább…

GÚTA Csallóközi város Gúta, önmagát is felülmúlta, földvára volt kővár helyett, megőrzi az emlékezet. Vak Bottyántól retteg Gúta, a földvárat széjjeldúlta, a kuruc meg olyan fajta, békavárnak csúfolgatta. Úgy brekegik ott a békák, hogy a várat felújítják, szarkamadár cserregeti – fogjatok már végre neki! * KISZÁMOLÓ Komáromszentpéter, nem mondtam elégszer,Tovább…

MINTHA A szélmalom molnára keresi Don Quijote utódját, aki majd fehér lovon érkezik a kiválasztásra, megszellőzteti a történetet a szél, féltékenységében lefújja az elkerülhetetlen ütközetet. Nincs határa a mennyországnak, csak a pokolnak van területi igénye, a sors akár egy száraz cseresznyemag, ahogy találóan a feltálalt földbe jut, megemésztett húsa azTovább…

Zöld küllő Apám az utánozhatatlanra ütött, az egyetlenre, akiből nem születik még egy. Azóta tudom, menthetetlen özvegy társkeresők paradicsoma a kihalt, üres temető. Az ismerkedésbe temetkezem, elhajítanak, mint a követ, amit a sírásók találtak a mélyben, s félredobtak egy nyírfa tövébe. * Tapasztalás Apám nem köti az éjszakát a sötétséghez,Tovább…

APÁM mindig befelé szeretne utazni, a távolság most a saját farkába harap, majd rátekeredik apámra, miközben épp a karosszékében ül és arról álmodozik, hogy milyen jó is volna még egyszer megöregedni, hatalmas szélcsend van a szobában, míg kinn hullanak a hálás levelek a rózsafáról, beborítva kertet, udvart, helyet találva aTovább…

SZÉNAKAZAL Borbála-ágakat vittünk anyámmal apám sírjára, az sem számít, ha elfagy, mondta anyám reménykedve, pár órával az éjféli mise előtt, mindenre fel volt már készülve, vizet sem öntetett velem a vázába, közben a temetőben égő mécsesek, gyertyák virrasztottak, elvakították a teliholdat, apám meg nem volt már más anyám szemében, csupánTovább…

ZÖLD KÜLLŐ Apám az utánozhatatlanra ütött, az egyetlenre, akiből nem születik még egy. Azóta tudom, menthetetlen özvegy társkeresők paradicsoma a kihalt, üres temető. Az ismerkedésbe temetkezem, elhajítanak, mint a követ, amit a sírásók találtak a mélyben, s félredobtak egy nyírfa tövébe. * TAPASZTALÁS Apám nem köti az éjszakát a sötétséghez,Tovább…

ELBOCSÁTÓ A felejtés szabadságát örököltem apámtól, minden nap erre alszom el, s magamra ébredek, a sebzett vadra, aki rám vár, hogy elküldjön egy melegebb éghajlatra, s fölzabálja étvágyam. Az örök remény egy pillanatig tart csak, amíg, mint gyermeket, magasba emel apám, hogy végül is elérjem a csillagot, s ha kell,Tovább…