Decemberi lapszámunk tartalmából: Nagy Bandó András: KarácsonyBak Rita: MásholRadnai István: Eretnek zarándokPethes Mária: AmikorAsperján György filmesszéjeMurányi Zita verseiNovák Imre: A vers kétes szerzésGősi Vali: VégülDebreczeny György: jó volnaMillei Lajos verseiLucskai Vincze: Hajnalban sírnak a fákTandori Dezső verseiMátyás B. Ferenc verseiSebestyén PéterKeszthelyi-Mangó Gabriella: Téli lélegzetKovács Gábor: Mindent a maga súlyánVányai FehérTovább…

Édes ünnep, drága ünnep, együtt van a családunk, sugdolóznak, jönnek-mennek, épp most sül a kalácsunk. Szív a szívhez beköltözött, meghoztuk a fenyőfát, úgy láttuk, hogy fejünk fölött kicsiny angyal repült át. Millió dísz csüng az ágon, fenyő alatt sok gyerek, kis karácsony, nagy karácsony, jó, hogy vannak ünnepek!

Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…

a fehér vásznakat ha marná a rozsda vagy kalózok vére festené pirosra színes pillangók az Isten Vize felett hánykolódik lebeg céltalan lebegtet haladnak hajóink parttól távolodnak embert feszítenek hajlott árbocokra partok távolodnak kötél meg se kötne a jövő kikötője a múlt mindössze csalóka a mély ég alatta a kék vízTovább…

amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…

A pillanat Tom Aspy első játékfilmje: egyensúlyozás a szakadék felett Mind gyanútlanul élünk a család, a rokonok, a barátok, és a mindennapi teendők burkában. Ha fel is villan bennünk valami szörnyűnek a gondolata, megtaszítva a szívünket, igyekszünk gyorsan másra gondolni, belemenekülni valami tevékenységbe, szerelmi lázba, valóságos vagy látszatos boldogságba. ÉsTovább…

azt hittem ilyenkor tiszta az agy az ébredés legsötétebb óráiban klimaxolnak az utcalámpák nem marad más néhány ócska felvillanás mint a föltámadás utolsó reménye az mégiscsak más mintha izzó gyöngyként szikrázna az összes lámpa és isten keze lógna abba a sárga fénymosásba valamit le kéne szednie a lámpatestek kigyúlt vasfejérőlTovább…

„a hivatás és a hit szellemi kalandja” Varga Lajos Márton Az irodalmi lexikon szerint Kalász Márton Sombereken született, 1934-ben sváb család gyermekeként. Magyarul iskolás koráig nem beszélt, az irodalmi németet még később sajátította el. 1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban, szűkebb pátriájában, az állami gazdaságban dolgozott, aztán Siklóson ésTovább…

“Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével)   végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé hajolnak lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják a múltbólTovább…

Kocsis Ilonának a túlpartra jó volna naplót vezetni szürkületkor beleírni hogy itt állok leégve az árnyékban a felszálló sárkány országában az öbölben ahol leszállt a sárkány az elveszett vagy a visszaadott kard tavánál jó volna látnom magamat ahogy nézem a parkot elveszetten vagy visszaadottan a túlpartot jó nekem itt állokTovább…