Februári lapszámunk tartalmából Kovács Gábor: Bevezető Tari Eszter festményeihez Kamarás Klára: Farsangi álom Molnár József: Turczi István könyvbemutatóján Erdős Virág versei Jagos István Róbert versei Gulisio Tímea versei Fellinger Károly versei Birtalan Ferenc versei Kardos M. Zsöte versei Novák Imre: Egy európai magyar népfi Czáboczky Szabolcs versei Szalóczi Dániel verseiTovább…
AZ ORGANIKUS EGYSÉG GONDOLATA Tari Eszter kortárs festőművész. Festményei egy részének alapmotívumát a jávai batik művészet inspirálta. Művészeti oktató és kutató is egyben, aki DLA-fokozatát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájában (PTE MK DI) védte meg. Sokat utazik, s tanulmányi célból jelentős időt töltött el Indonéziában. Tanított például a PTE MK grafikai műhelyébenTovább…
Napló – 2019. I. 17. (részlet). Tegnap Turczi István: Falánk idő – Fantázia és fúga, avagy beszélgetések Turczi Istvánnal című könyvbemutatón voltam. Az Írók Boltjában hatalmas érdeklődés, telt széksorok, ismerősök is bőven. Előbb Juhász Melindát és Dóka Attila gitárművész-énekest látom, majd feltűnik Székelyhidi Zsolt költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztője,Tovább…
Álmomban egy nagy teremben álarcosbál volt. Bementem. Táncra kértek, s úgy pörögtem, elszédültek körülöttem. Pezsgő pukkan, dől a habja, épeszű ezt ki nem hagyja! Éjfélkor már csárdás járja… Ki muzsikál? Zoltán Mága! A csodáknak egyszer vége, hajnalcsillag jön az égre. Hajnalodik, de nem bánom. (Én csak aludtam az ágyon).
ne feledjétek az igazság néha éppoly észrevehetetlen mint a kun utcai szent rita plébánia kétméteres téglakerítésén átbukó borostyán üde fényes egészséges levelei közt lógó kompressziós nejlonharisnya * forrásvidék volt egy öregapó volt néki volt néki nem volt néki soha semmije a világtörténelem kezdete óta fél hat óta az első teljesTovább…
Legyek a csend Ha el kell mennem, úgy menjek el, ahogy eddig senki más. Bőröm alól újjászületve ásson el a nagyvilág. Ne hullajtson könnyet értem se asszony, se férfi. Én magam legyek az, ki a könnyeket mégis érti. Ne legyek áldott ebben az átok-országban. Kopjafa leszúrva ezernyi nyomorúságra. Legyek aTovább…
Kendőzetlenül Leleplezett trükk vagy. Rodolfó legalább előre szólt. Kezedet nézem. Nem tudom, mit várok. A simogatást úgyse szívből tennéd, És nem érdemlem a pofont. Gyengéden bűvölsz – Arab a fogatlan kígyót. Precízen szeletelsz – Hentes a húst. Megfontoltan léptetsz – Sakkozó a parasztot. Figyellek, mikor alszol. Hátha kiderülsz. Kár, hogyTovább…
HABSZIVACS Nem tudok álmodni apámról, néha lefekvéskor jut eszembe, álmodtam-e egyáltalán mostanában, ez azóta van így, amióta kihirdették a hangosbemondón a temetés pontos idejét, ilyenkor akaratlanul megváltozik a múltunk, egymással hadakozunk, mármint apám és én, a szabályokat nem ismerve mindent betartunk, figyelünk egymásra, olyan ez, mint a szerepcsere, ha nincsTovább…
Téltörő üvegvágósikoly rianó mágikus ábrát csibor lábai alól futó térképet figyelnek a párkák jégrettenet vizet vérző apró erek holdszíncsöppjei a fényben küldik az üzenetet valami lenni készül beleborzong a fenyves hangtalan érezni csak idomulását az új rendhez barlangmagányából kihömbörödik a medve bőg a varjazó égre jöjjön ki a telet eltemesseTovább…
Félelem Sirathatnál Kedves, gerincem hídját próbálják összetörni, azonos mondatok robbanó ütéseivel. Mindig annyit, mindig ugyanúgy, ahogy vízcseppekkel, értelmem mélyebb rétegeibe jutni. Maradék gondolatok ténferegnek agyamban, tehetetlen hullanak, átláthatatlanná tett megsemmisítésbe. Ha most mellettem lennél Kedves, összekulcsolt hitünkkel se juthatnánk át elfűrészelt pallókon. Vánkosom voltál, csak félelmem maradt. Kemény szögekkel hasítjákTovább…