Egykor úgy nyúltál, mint a rágógumi, egymásba ragadtunk, feneked: két kinyitott esernyő volt, réestek ujjaim, lábad stégjén sétált a hold, egykor, ereid-kábelein ejtőernyő-lelked szállt le hozzám, a szerelem hős várvédőnője voltál- a Nap tüzes karikáját a hegyeken legurítottad, egykor, levettél verslábaimról, olyan kis helyen is elfértünk, hogy tüdőmmel lélegeztél, úgyTovább…

A történelem: út, eseményei: aknák, az idő leszakadt karjai a múltat tartják, Nagymamám 20 éves, világháború udvarol neki, leveszi az éj szeneszsákját, belőle a Holdat kiveszi, A történelem: út, befedik az évszázadok, a szívemen keresztül…. nagyapámhoz gyalogolok. *Első közlés

Futunk, visszük a Nap olimpiai-lángját, senki nem tudja, de be vagyok tárazva betűkkel: könyveket cipelek magammal, a buszon, autóban, olyan sok magányos arcú ember, pedig az ég mindenkit elkísér, napi munkánkért: sportteljesítményünkért, senki nem tapsol nekünk, nem csodál minket, csak a fűszálak drukkolnak az út széléről mindennapi Tour de Francunkhoz,Tovább…

Ne mással foglalkozz, mások foglalkoznak magukkal, én szeretnék egyszer együtt futni a gnúkkal! Az irodalmi élet is, mint annyi más: szerepjáték, csetepaté? Ha nem szereted a nyelvet, lehetsz-e kimondottan magadé?! Az írás: lapkannibalizmus, attrakció, betűfuttatás? a lélek sötétségeiből…. szóval…csak magyaráz. Ne mással foglalkozz, mások foglalkoznak magukkal, én szeretnék egyszer együttTovább…

Dió az asztalon, most érkezett könyv, üres pohár, tél van, hideg, jó pár szám, már mínusz alatt kószál Az előszobában bakancs, partfis, cipők, lekapcsolt lámpa, a falak nem engedik eldőlni a teret, ölellek nemsokára. Dió az asztalon, alma, kulcsok, megszökött tárgyak, a fürdőszobában ahogy labdázol a vízcseppekkel, megcsodállak. Az asztalon,Tovább…

Őszi séták Olyan nehezek a csendtől a levelek, hogy leesnek, Budapest útjai: nagy hálók, kifoglak velük valahol a Váci utca környékén, Temetőket jártunk, szívünket elkísértük a múltba, összeütközik két felhő, és esőcsepp darabokra hullanak, a játszótéren most, csak a fény játszik az árnyékokkal, láttam reggel az iskolába menő gyerekeket, azokatTovább…

A nő felkönyököl az ágyban, ébred, keze háromszöge: lebegő-piramis, kibújik az éjből, harmatcseppekké válnak a csillagok, ébredésével: kelti a világot, a pohár arénájában fölszabadítja a vizet, hullámvasút-hajában sikongat az idő, a mindentudó tükröt faggatja, míg mozaik-sejtjeiből újra építi arcát, a nőnek: mindennap jelenése van, át kell táncolnia az elmúláson, azTovább…

Édesapámnak   Kis gödröket készített kapával, felfedezte a szőlő-golfot, körülötte, hány bogár-labdaszedő sürgött-forgott.   Úriember volt és egyben becsületes parasztember, kölcsönt karjaiba, lábaiba— csak szívétől vett fel.   Emlékszem az óriási kulcsra, amivel az ajtót bezárta, ha Isten számba veszi a fűszálakat, bogarakat— Őt hívja majd leltárra.   *Első közlés

Kicsit megroggyant az ég, szomszédommal az utcán arról beszélgetünk, hogy eső lesz, pedig csak az időjárás által fejezik ki az elemek hangulatukat, péntek délután…az ember vágyakozik a hétvégére (bár én holnap dolgozom), szóval bele tudunk szeretni a szombatba-vasárnapba, így lesznek szeretőink az órák: akiktől majd megszületnek percgyerekeink, az indiánok ilyenkorTovább…

Kórház, rengeteg ember: mint gnú csorda, ahogy a betegség-oroszlánjai ólálkodnak körülöttünk, mindenki szorongatja igazolványait: mint harmadik-negyedik-fülét—hátha velük bele tud hallgatni a rendszerbe, egy-egy orvos néha feltűnik, beléjük kapaszkodik több száz tekintet, míg az ajtó elvágja cérnaszálait, marad a vörös-begyulladt szemű sorszámlámpa, ahogy 20-percenként pislant egyet, egy biztonsági őr látva tanácstalanságukat,Tovább…