Szembesítés  Butaság volt képzelt nyelven jegyzetelnem, hisz, amit leírtam, később hiába szólongatom. Talán ezt írtam: Félelmetes lényeket ellenek az árnyak! Talán ezt: Eggyé válnak a sebek és az ostorcsapások. Talán egészen mást. Végül is mindegy. De az utolsó mondatomat valahogy sikerül kiolvasnom: Kinek kell megbocsátani, hogy már megint özönvíz előttTovább…

Grófom, ne ily szertelenül! Élvezd előbb a látványt, a semmihez sem fogható, egyszerit! A saint-malói bástyasétány magasan a tenger fölé emelkedik. Két viharlökés közt a magányos szürke ormon most kolostori a béke. Az égbolt szegélye hermelin, felrémlik szívtépő, bíbor alkonyatok emléke. Érintésre változnak a színek, majd az erősödő széllel eljönTovább…

Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: „Soha nem hagylak el!” Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson ésTovább…

Társaid már rég vízbe fúltak, de még hét nap elteltével is a kiáltásaikra ébredsz, mert álmaid, mint a tenger, partra sodorják benned fél pár cipőiket, a léket kapott hajó roncsait. Alvás közben látod, hogy a vízből kezek nőnek, a kezek pedig egyszerre mozdulnak meg, mint a szélre hajladozó fák ágai,Tovább…

Nem kaptál kölcsönt, mégis vagy adós, az ilyen balfék mindenütt kapós, ha baj van vele, csihadj, leintik, így volt ez eddig, így lesz ez mindig, ha nem tanultad meg, megtanulod, vagy te szegény és méretes tulok, de hát mit csinálj, erre neveltek, kik Dózsa trónjánál szerepeltek, melegítették a tüzes fogót,Tovább…

magam vagyok a független érzelem ám az én koromban az igazság azonos a várakozással még mindig el akarom kápráztatni a szabadságot ahogy a fiatalság bámulatba ejti a kényszerítő körülményeket ahogy az óceánt nem ismerő patak a végtelen vízbe vágyik átmeneti csodákra emlékezem magamban beszélek mint a színészóriások az üres nézőtérnekTovább…

nemtudás nem tudjuk mit hoz a múlt * alakuló közgyűlés mindenki nekiment mindenkinek jól sikerült az alakuló közgyűlés * bocsánat bocsánatot kérek ha valakitől véletlenül bocsánatot kértem volna * díjátadó az idén nem adtunk át díjat a víz- és csatornadíjat a víz- és a csatornázási műveknek * haladás az egyhelybenTovább…

Már rozsda gyötör csak épp végig paskolta a fák hegyét, mégis riadtan meghajolt minden ág, közben a rádió köpködött zenét, és megreccsent alattam a hintaágy. néztem ahogy végigszalad az utcán, meg-megállva a fáradt házak előtt, néhánynak kopogtatott az ablakán, amúgy csend, a nyár még mindent körbenőtt. mégis korhadt illatot cipeltTovább…

De jó nektek “boldogok” kik tudtok hazudni, csalni, lopni és becsapni, eljátszani aztán lelépni, könnyűszívtelen. De jó nektek erőszakosok, ordibálhattok napestig irányíthattok, ameddig meg nem fáradtok, percekig a félelemben. De jó nektek középszerűek, százszázalékos bóvlit adtok, igyekezhettek, és kapartok, mégis tudhatjuk: ennyik vagytok! Megbocsátható! És nektek is jó, céltudatosok, kikTovább…

A lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünk kiszúrtak. a lombok között szélTovább…