-Kazinczy levéltári asztalánál, Sátoraljaújhelyen – Tokaji bor + írótábor, hozzá kirándulás. „Látást érdemlő dolgok közt” bolyong és gőzölög a másnapos artistai társaság. Fülkefény, embernyomok, por-intarziák. És meghittség, ami nem is a miénk, mégis ott gomolyog a gatyarohasztó hőségben. Csak vissza kellene emlékeznünk szépapáink dédunokáinak ifjúkorára, de a képzelet nem férTovább…

Ebben a nagy-nagy rohanásban, egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam. Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm. Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön. Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét, és hosszan a szemembe nézett: betakart minketTovább…

Nádasdy Ádámnak Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni, bármit tehetünk, csak rosszul sül el, egymásnak nincsen megteremtve senki, kérdésre kérdés meg sosem felel. Elég nehéz, a napok jönnek sorra, bár akad néha, aki megsegít, ki szorongásod egy-egy verssel oldja, ha nem tudsz élni-halni mégse itt. Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,Tovább…

Ne félj, Illés, menj fel a királyhoz, igaz, lenyisszantott prófétafejekkel focizik, de mondd csak meg neki, hogy éljen tisztességben, tartsa meg a szövetséget, különben jaj neki. Ne félj, ha kígyókon és skorpiókon jársz, ha csalán és tövis bököd, nem árthatnak neked, ha nem engedem, szikrázó gyémánttá teszem homlokodat. Ne féljTovább…

Próbálok úgy tenni, mintha valaki elárulta volna nekem a titkaid. Mintha aprólékos munkával, hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból sikerült volna kiszednem mindent, amit neked évekbe telt elfelejtened. És mintha azért jöttem volna, hogy mindezt visszahozzam, az elrontott játékokat, a sok kihízott ruhát, és a csikket, amit egy alkalommalTovább…

Ki tudja, élt-e? S ha élt, él-e ma még? Csak annyi biztos, hogy látták sokan. S hogy elmúlt már száz év, mióta feltűnt, de ma is látják még, ahogy rohan. Vérfarkas, vámpír, ki örökké élne? Meglehet az is, hisz mi az neki! Elhiheted, hogy ez nem csak legenda, ki tudnáTovább…

Az alkony széttárt combjai Vincent Van Gogh emlékének Vonagló ég alatt napraforgók sárga vére buggyan egymásra hajlanak az alkony széttárt combjai közül az éj hangtalan kicsusszan tántorog az űr sercint meteor zuhan jönnek a hollók a föld alól szállnak kiabálnak elborítanak a ráncos lila halva született éjt óvom karomban *Tovább…

péter kettészelte a gerincvelőt a kés tolókocsiban él pelenkát visel a hatodik csigolyánál lejjebb nem érez se tűt se vágyat már péter kedveltem bár kegyetlen srác volt emlékszem a nyergére állított egy biciklit s a faluból csent csirkék fejét a kézzel tekert küllőkbe mártogatta mindig kedveltem bár kegyetlen srác voltTovább…

S. Maugham nyomán* A kertész nagynénjének esernyője a házban van. A ház nagynénjének kertésze az esernyőben van. A ház esernyőjének nagynénje a kertész. A ház kertészének nagynénje az esernyő. A kertész esernyőjének háza a nagynénjében van. A kertész házának esernyője a nagynénjében van. A kertész nagynénjének háza az esernyőjében van.Tovább…

Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…