Szociális előnyök Jól haladtam éppen az anekdotával, amikor hirtelen ráeszméltem, hogy mennyit is beszéltem arról, ami régi, és minden felépített frázis, a hangok haldokló zuhanása, már beidőzítve a válságba, és a komikus eposzi jegy zseniálisan visszahat rám, s az egész a torkomon akad, arcom a szégyentől ég és bizsereg, magamTovább…

MINTHA A szélmalom molnára keresi Don Quijote utódját, aki majd fehér lovon érkezik a kiválasztásra, megszellőzteti a történetet a szél, féltékenységében lefújja az elkerülhetetlen ütközetet. Nincs határa a mennyországnak, csak a pokolnak van területi igénye, a sors akár egy száraz cseresznyemag, ahogy találóan a feltálalt földbe jut, megemésztett húsa azTovább…

Daphné Python, a déloszi sárkány legyőzése után, Apollón büszkeségében eltelve, – vagy csak unatkozva, fene se tudja, mit hoz a holnap – meglátta Erószt, amint görbe íját éppen felajzza. – Pajkos gyermek, mi dolgod e hősi fegyverrel? Nem a te kezedbe való az. Aphrodité fia csak nevette, csibészen ránézett aTovább…

már nem panaszkodom az emléket összevetem a lehetetlennel a lehetetlent az elképzelttel folyton zörgetik a hálószobánk ablakát a jövő aluszékony hajléktalan fagyban hidegben borvirágos orral dirigál mondhatom kötekedik mondhatom ő a remény de reggelre csonttá fagy akármilyen vidámra is issza magát kudarcaiból nem talál kiutat mit nem talál – ezTovább…

Jó ideje már, hogy mellékhatásként kezelnek ott fönt az égiek. Önfejű daccal, tíz éves koromtól, kicsorbult mesékben nem hiszek. “Majd virul az élet, eljön a jóság.” Hallottam mindig e szép mesét, de amerre néztem, akikkel éltem, csak ették a kínok kenyerét. Csorbult életben a mese is csorba, a bizakodás márTovább…

Sosem szerettél Ha kérhetlek, most ne sírj. Szàrítsa szél a könnyed. Hallgass el, és ne mesélj. Tudod, hogy nem lesz könnyebb. Minden csak viszonylagos. A mosolyod sem szàmít. Ruhàd bàr fehér habos, engem màr el nem csàbít. Csak nézlek közönyösen. Olyan idegen lettél. Nevetek félelmeden tudom, sosem szerettél. * EmberTovább…

Valami könnyes gondolat (BMJ!) Könnyekkel jött a reggel. Emlékkatona. Szondát nyomott arcomba, bugyogtak megrészegült szavak, szavaim részeg mámorában, alkoholba mártottalak. Lucskos fonottkalácsként hullt alá a tested, s míg a négyeshatoson oda-vissza melegedve jártam Budát és Pestet, a haldokló agysejtek, mint a Hold karéja fogytak és dagadtak, dagadtak és fogytak, énTovább…

Íriszeid újra benő a kiürült táj szebb lesz, mint volt ezerévig is virágzik tápláléka élő mosoly remény csírázik láthatatlan jel a valódi mi szívedben fogant ültess hát kikelnek íriszeid tündökölnek, ragyognak * kártyalapok csökök az időben idővel mit érdekel, te hogy állsz ezzel ha őszinte vagyok s mért ne volnékTovább…

minden reggel úgy ébredsz elveszíted az álmodat valami amit megfoghatsz az a fél pár lyukas zokni az éjszaka abba is belebújt az ég széle vagy a szekrényhez koccanó sarkad a legmázsásabb bútordarab a száj ahonnan elköltöztek a szavak az űr aminek odaadhatod magad minden reggel úgy ébredsz a fény vagyTovább…

朝顔に釣瓶とられて貰い水 kútvödröm fülén iszalag hiába várja bővizű kutam * 百生やつるひとすじの心より szívet szakasztva százféle színes tököt nevel az inda * 手折らるる人に薫るや梅の花 szilvafa ággal virágot csentem buja illata ámít * ほととぎす郭公とて明けにけり kakukk kiáltoz szavára lám aludni tér a lusta éj * 行水におのが影追う蜻蛉哉 csermely vízében árnyékának hódolgat a szitakötő * 陰陽を一葉のうちに蛍かな fény ésTovább…