Szösszenetidő a VERS hogy nagyobbnak lássák gólyalábat készít a balladából így pózolva egy szonettnek (Shakespeare nem lát a pipától) mint mosás után a vászon a NAGY SZÓ összemegy feszül a világmegváltáson begombolni sem lehet mert ez a szösszenetek ideje ajtóstól ront a házba ami jön és csordogál a vers leveTovább…

ellobbant hidak hamujában fejbúbig tegnap-volt-országban gipszöntvénye a mának héfők hűvös köpenyében (kötések közt kötöző cserepesedett ajkú ráncok öltéseivel éjszakákhoz toldva) hideg folyam gerince kínnak maga elől örvénybe bukó szita-tenyérrel öblögető titok-aranymosó (évszakok pásztora arany őszkos után vajákolt utakon örökké indulásban) izzó kaláccsal a sebben üszökben sárban is makulátlan mégis csillaggalTovább…

Dob sosem látjuk a tömegtől a keresztúthoz mikor érünk ÍGY egyenes a kacskaringó a járás kínja csak mit érzünk sosem tudjuk meg kik voltunk és voltunk-e valahol szívünké e a hang mit hallunk vagy egy másik rab dobol * Függőhíd mikor befagynak a napok híddá szerveződik egy verses szerkezet ésTovább…

1 Ez is sík vidék. Bennem mégis jegenyés út, biciklinyom, tyúkok, gyík a ház meszelt falán. A távolban torony, de harangszó helyett ütemes fények. Kék mezőn hullámfüvek. Szöcskék híján repülő halak. Rum-marta hang kiált: végre föld! Mégis ezt hallom: kész a reggeli. Anyám hangja sirállyá változva suhan s én nézem,Tovább…

Kicsöngetés előtt menetet vágok az Időbe így próbálom magamra szerelni a holnapot de csupán a kétségbeesés növeszt pihéket röpképtelen napok * verset hajítok a felejtésbe talált süllyedt torpedójáték ez (kicsöngetés előtt) a négyzetrács-Időn * játszom pedig figyelnem kellene fehér krétaívből miként lesz szivárvány szótáraznom kellene biflázni pipacsot füvet szöcskéket hogyTovább…

Négy cetli ezen a pályaudvaron nincs indulási oldal nincsenek sínek ezen a pályaudvaron nincs pályaudvar ám valaki lelke útlevél valakié hintaszékbérlet van aki maga az utazás és meg-megdöccen a sorsa * itatósra-hullt szavak CSEND eltört érintések VESZÉLY köd-mögötti szigetek LEHETŐSÉG * múlt és jövő ívén a Hídon állva szárnyat bontTovább…

Tükör sorsom tükre mögött állok mondogatom vagyok vagyok vagyok és a szürke foncsoron próbálok kaparni egy apró ablakot * Kavics csodálom e víz gyalulta követ melyet úgy épít a változás hogy lecsiszol róla minden fölösleget nem vénül mégis emlékké kopik így szűnik meg bennem magam miközben új kezdetet terem melyTovább…

Ihlet elfutsz egy vidék mellett és észre sem veszed a levélfonákon megtapadó csendet mégis veled marad de mikor harangjaid félreverve tűzvész ellen csődíted a tájat akkor elengeded a szavakat fussanak oltani ők is * Faluvége Az utolsó udvaron anyád helyett egy idegen integet s a bádogKrisztus tenyérsebén rozsdás lyukon átfújTovább…

Először megdöbbensz, hogy mindennek színes hátlapja van, csak eddig szemből láttad a valóságot. Olyan fölfedezés ez, melyet kár volna titokban tartani. Nekifogsz hát és fecsegni kezdesz. Rímeket keresel és, mert azt hiszed találtál, örömödben a csikorgást zenének gondolod, a betűhalmazt versnek, pedig még nem az és talán sosem lesz az.Tovább…

a nem szabályozott emlékezetben lerakódnak a percek egyikből virág lesz a másikat fölkapja az idő és sodorja tovább amíg el nem kopik * mintha csöndet evett volna és azt emésztené a táj a tanyaablak üvegén égbolt tükröződik még senki sem hiányzik * egészen a jelenig gurult rátapadt az udvar aTovább…