On:
In: Szépirodalom

Templomtorony Egy titkot őrizget gyerekkorom, hogy bevett vár lett a templomtorony, ott magasabban voltam, mint a fák, és lelkem körbe néződte magát, a falépcsők vén pora rám tapadt, megragacsozva pőre talpamat, a tornyon fönt födetlen ablakok ölébe lógva két harang lakott, fölkapaszoltam, nem félve sokat, és megrebbentettem a baglyokat, deTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Az évek rakják egyre bugyrát, nem gyűjtött magának soha, a gondok most is földre húzzák, cipeli, s nem kérdi – hova? Ti csillagok, az anyám jussát őrizzétek, hisz kész csoda, hogy békén járt a földi buckák között, bár födte út pora. De olyan szegény soha nem volt, hogy valamicskétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a fagy, s jégszirom tüskék ejtik rabul a tétova fénysugarat. * Bokrok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

NYÁRSIRATÓ Valami megmarad a nyárból, egy sárga dallam, sárga hang a búzatáblák karcoló zajából. Valami megmarad a nyárból, kócos izzadtság, görbe dac a régi rendre dőlt derék jajából. Valami megmarad a nyárból, a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly a fehér bélű kenyér igazából. * NYÁRBÚCSÚZÓ Elsuttyant ez a nyár, a csőszTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa, rákiabált az arra baktatóra, az illatát aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Füttyfürütty, csőrre prütty, kék a dal, zöld a fütty, fára száll száz madár, hírt röpít, hírre vár, égig ér csöpp levél, ág hegyén ring a szél, minden új gyönyörű, csupa szál, csupa fű, méz finom a szirom, csordul és semmi nyom, csecsemő levegő libegőn tör elő, tánc fény, tűzzel ég,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

RÉMÜLT MÁRCIUS Most sír a szél és hallgatják a fák a marokra gyűrt ágak dallamát, a március bár meleget remél, friss hangszeréből szaggat húrt a tél. * AHOGY-VALAHOGY Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz, ahogy nem félek érted semmitől, ahogy az egyből mindig milliót adsz, ahogy kiráncigálsz a bármiből, valahogy ígyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut. Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja tűznek és hidegnek. Jaj, október, szakadt a szoknyád csücske, a szőlővesszőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Leskődő A Nap még boldogan ragyog, ahogy egy őszi táncba fog, villódzik milliónyi kar, gyönyörű sugaraival, fölkapkodják a levelek, hogy beleszínesedjenek, s míg időtelen útra tér, erőset dobbant rá a szél, nagy kedvét bajok nem szegik, lágy porcsomóba rejtezik, új nyughatatlant pöndörül, kilép a szürkeség mögül, s mint szerelmetes ismerős,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dézsa A dézsa és víz ikerkölykök voltak, a donga dagadt, engedve a sorsnak, sok haszna volt, s kigondolta a méret, hogy mire lesz segédje majd a kéznek, volt benne búza, és ő volt a mérték, míg tartalmát még nem súlyra mérték, volt öle tejnek, s öblösült a jászol, a fejtTovább…