Nem kívánok különösebben elmélkedni arról, hogy mi lenne, ha a hétköznapi életben folyton csak igazat mondanánk, pontosabban mindig kimondanánk azt, amit érzünk, gondolunk és tudunk. Több mint valószínű, hogy az élet borzalmas és elviselhetetlen lenne! Talán ezért van az, hogy mindenki hazudik ezen a világon, legalábbis ritkán mond igazat, nemtőlTovább…

Az utóbbi időben már szinte csak megszokásból járok a filmklubba. Az Auróra art moziról van szó. Kezdem azzal, hogy minden rendben ment addig, amíg dr. Ledermann vezette a klubot, akinek neve, egy könyve nyomán, a nyolvanas években vált országos hírűvé. A pszichoterápia és a belső szabadság megszületése c. művét maTovább…

“Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” /Sartre/   A hetvenes évek végén, másodéves főiskolás koromban, két szemeszteren át tanultam filozófiát Koch József tanár úrnál, aki már kezdetben  másnak  mutatkozott,  mint  kollégája, Hajdú  elvtárs,  a  marxista  ördögűző.  Kochról akkoriban  csak  annyit  lehetett  tudni,  hogy németszakos tanár, és kizárólag csakTovább…

Egy rendszer humánus voltát az minősíti a legjobban, ahogy a prostituáltakkal, a hajléktalanokkal és általában a kitaszítottakkal bánik…‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍ Azt, hogy a prostitúció alapvetően nem jó dolog, szinte senki sem tagadja.  Ugyanakkor, hogy miért és mennyiben rossz, már kevesebben fogalmazzák meg. Meggyőződésem, hogy a prostitúcióért – a közvéleménnyel éles ellentétben –Tovább…

Legyünk túl a nehezén. ‍‍Kezdem a legnagyobb hibámmal: lusta vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, olyan gyökérbűn ez, ami – ha eljön az ideje – magáért tud beszélni. Ezen kívül, második legnagyobb hibám (szinte megosztott helyen az elsővel!), hogy nem szívlelem a konfliktusokat, bár tudom, tele van velük az egész világtörténelem.Tovább…

A párhuzamokról Nagyapám halála valóságos csapásként hatott rám. A közeli kultúrotthon parkjában felmásztam egy fa tetejére, majd órák múltán sem akartam onnan lejönni. Az volt az érzésem, rajtam kívül senki sincs tudatában annak, hogy mi történt. Nagyapámat, aki németül és csehül is jól beszélt, valójában ükapám, egy bizonyos  Kovař AntalTovább…

Bizonyos szempontból őrültségnek tűnik olyan művekről írni, amelyek még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A magam részéről viszont könnyen el tudok képzelni egy olyan könyvet, amelynek a következő lenne a címe: Meg nem jelent művek recenziói. Hogy állításomat kellőképpen igazoljam, megírtam az első – és egyben talán kritikai alapulTovább…

– Miért nem írsz Hudiniről? – kérdezte tőlem egy barátom sörözgetés közben a Cafe Artistban, hogy szokásunkhoz híven, az irodalom- politika- magánéleti titkok Bermuda-háromszöge felé terelje beszélgetésünk folyamát. – Lerágott csont – csak ennyit válaszoltam, majd hozzátettem –, ugyan kit érdekel ma egy kifutófiúból és cirkuszi mutatványosból lett szabadulóművész története?Tovább…

Hat vagy hét éves lehettem, amikor a következőt álmodtam: talán a régi házunkban volt, a bányatelepiben, nem tudom pontosan. Szüleim előtt álltam, s ők hirtelen, mint egy álarcot, egyszerűen levették az arcukat. A döbbenettől meg sem tudtam moccanni. Ami ugyanis az álarcuk alatt volt, az leírhatatlan és számomra teljesen ismeretlenTovább…