Legyünk túl a nehezén. ‍‍Kezdem a legnagyobb hibámmal: lusta vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, olyan gyökérbűn ez, ami – ha eljön az ideje – magáért tud beszélni. Ezen kívül, második legnagyobb hibám (szinte megosztott helyen az elsővel!), hogy nem szívlelem a konfliktusokat, bár tudom, tele van velük az egész világtörténelem.Tovább…

A párhuzamokról Nagyapám halála valóságos csapásként hatott rám. A közeli kultúrotthon parkjában felmásztam egy fa tetejére, majd órák múltán sem akartam onnan lejönni. Az volt az érzésem, rajtam kívül senki sincs tudatában annak, hogy mi történt. Nagyapámat, aki németül és csehül is jól beszélt, valójában ükapám, egy bizonyos  Kovař AntalTovább…

Bizonyos szempontból őrültségnek tűnik olyan művekről írni, amelyek még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A magam részéről viszont könnyen el tudok képzelni egy olyan könyvet, amelynek a következő lenne a címe: Meg nem jelent művek recenziói. Hogy állításomat kellőképpen igazoljam, megírtam az első – és egyben talán kritikai alapulTovább…

– Miért nem írsz Hudiniről? – kérdezte tőlem egy barátom sörözgetés közben a Cafe Artistban, hogy szokásunkhoz híven, az irodalom- politika- magánéleti titkok Bermuda-háromszöge felé terelje beszélgetésünk folyamát. – Lerágott csont – csak ennyit válaszoltam, majd hozzátettem –, ugyan kit érdekel ma egy kifutófiúból és cirkuszi mutatványosból lett szabadulóművész története?Tovább…

Hat vagy hét éves lehettem, amikor a következőt álmodtam: talán a régi házunkban volt, a bányatelepiben, nem tudom pontosan. Szüleim előtt álltam, s ők hirtelen, mint egy álarcot, egyszerűen levették az arcukat. A döbbenettől meg sem tudtam moccanni. Ami ugyanis az álarcuk alatt volt, az leírhatatlan és számomra teljesen ismeretlenTovább…

Isfahán belvárosából egy hosszabb taxiúttal – körülbelül 8 kilométeres távolságról van szó – elérhető Ateshkadeh, ahol egy kisebb hegy tetején egy zoroaszteriánus tűztemplom foglal helyet. A hely perzsa elnevezése eredetileg “a tűz házát” jelenti (atesh=tűz, kadeh=ház, kisebb szoba), itt egyébként az építménynek és magának a helynek is ugyanaz a neve.Tovább…

Tíz éves koromtól jártam a Pécsszabolcsi Általános Iskolába, ez nagyban meghatározta akkori életemet és elképzeléseimet. Itt történt az egyik rajzórán, hogy rajztanárunk, Nádai Imre, az ókori görög szobrászat remekeinek képeit mutogatta nekünk – mondván, hogy tanuljunk valami művészettörténetet is – csodás férfi és női aktszobrokat, melyeknek a nemi szerve isTovább…

(Kovács József Hontalan barátom emlékére) Annak idején – pályakezdő koromban – barátaimmal éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk többnyire egymás kertvárosi magánlakásaiban. Ezek a beszélgetések gyakran játékos formát is öltöttek. Első kolléganőm és mentorom, Pongrácz Éva egy írásában így számol be erről: “Általunk kitalált Tao-meséket rögtönöztünk és gyermekeinket bevonva állítottuk minőségi sorrendbeTovább…

           Éppen vége volt az aktuális tanévnek, s miután kijöttünk a közeli Kovács Cukrászdának hívott intézményből, sétálni kezdtünk a kertvárosi kánikulában. A fák zöld lombkoronái némileg megvédtek bennünket a szikrázó napsütéstől, de már javában tombolt a nyár. Tatárképű, bajuszos, sötétszemű barátom, aki évtizedeket töltött rajztanítással egy külvárosi általános iskolában, ígyTovább…

Isztambul – Kovács Gábor Mellbevágó tapasztalat ahogy rájössz, hogy a régi Ankara szíve, belvárosi kerülete, Ulus (a szó jelentése: “nemzet”), mára jócskán veszített a csillogásából, sőt, egyáltalán nem lehet érezni benne a fővárosi jelleget, az emberek itt feltűnően rosszul öltözöttek és izzadságszagúak. A gazdagabb, polgáribb élet az utóbbi 10 évbenTovább…