A tétlenség kötőanyag a téglák között és hallgat függőleges, vízszintes irányba. A gondolat keresztirányú, áthatol,  ahogy egy nyíl teszi ezt a májba. A szavak utcára lépnek a bezártságból a kint lézengők szólni készülő szájába. Ébredő agyak és mozduló szívek között szellemágak szöknek egymásba. Válik Bertalan – ‘Face Maze’ (2014) TechnikaTovább…

Érkezik az eső kimossa a várost, néhány utca bokáig vér, a Nap hal. Fuldoklik a járda, nyakán árok, a könyvek felvarrt redőnyök műanyag ablaktokba csapódva. Este a fény körül forog minden, a világ, meg az összes mocska. Falakon vacogó ég, asztalon hidegtál. Második fogás hal és porcelán füge, a monszunTovább…

Későn élünk, utolérhetetlen időben, még néhány megálló, hátunkon gyerek, csikorgó felnőttkor, nagybőgő. Idomulni hosszú folyamat, csak lökdösődve férni a megvásárolt állóhelyekre. Mikor minden születés kegyelem a folytonos remény miatt. Az örökkévalóság sejtszinten kezdődik, csak nekünk kell idő, hogy szerethetővé nőjön és felismerjük*. Minden halál kapkodás, befejezetlen pulóverek, félig megírt bevásárlólista.Tovább…

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül  viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…

követi a holdat hogy igyon az éjszakából ha száraz és enyhén szeles az idő lejár egyedül a partra elszállni a folyóhoz ami elborult műanyagpohár a híd alatt horpadt hajókürtből kikötők érkeznek lassan felemeli a dagály a várost talán néhány csikk még elég elég lesz egy szálat sodorni az indulásig holdsárgaTovább…

Verseny utca Lassan és szürkén folyt haza az út fáradt autók lassú tükrében. Párhuzamos cédrusok íratlan ágai levelekre várva, halkan és tompán fújt bele a szél. A Verseny utca sajgó térdízület, ponyvaszárnyú ménesek hazafelé dobogó vágtatása. * Csoki az utazásban szabadságérzet szabadul fel érkezni olyan lehet mint a boldogság vagyTovább…

A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, mar egy könnycsepp. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék ez, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat csak rohan tovább, egyre messzebb visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyíltTovább…

Apám meglátogatott teljesen váratlanul, meglepett ugyanis úgy tudtam meghalt. Bejött a lakásba én hellyel kínáltam, anyám nem akarta holtan, se élve látni, a család többi tagja se. Hogy is mehetne, így hiányosan rokonlátogatóba? Én pedig jól tudok csendben hallgatni. Értetlenség látszott rajtam, és döbbenet, kényelmetlen szűk koporsóját szidta, felhőszakadáskor beázikTovább…

GONDOL ARRA, hogy menekülne a városból, de csak bevásárlókocsik gurulnak körülötte, és rozsdás százasok. Mintha ez bármit is megoldana, ha egy másik városban gondolna, ugyan erre az álomra. * ott ült egy teljes álló napig ahol nem takarta lomb ahol megveszett a szél ahol lehajolt a fagy ahol sebet vertTovább…

NÉZŐPONT November másodika van. Ma még mindenki halottakról ír. Az előbb gyalogoltam haza a sárga lombú ginkgo fa alatt kutyámmal, a Breuer Marcell sétányon. Csodálkozva néztem azt a huszonvalahány éves vak lányt, fehér bottal az úttesten, milyen rutinosan megy át a kollégiumtól a Penny-ig. * NƏM ALKATI KÉRDÉS Amikor várniTovább…