Jegenyesor Nem halottak a Verseny utcai jegenyék, csak ahogy fekete csíkot húz felettük a február, úgy tűnik. Az út negyvenéves díszletei reszketve, pucéran, még rá is játszanak a pusztulásra. Csendbe ásva az úttestszéli télnek háttal, száraz ágaikon mozdulni képtelen semmi ül. Sorban, mint valami elgyötört, karóarcú lények ruhaosztáston átmeneti kabátraTovább…

A minden esti sétánk lehetne akár őrjárat. Igaz, kutyám a földből alig látszik, mégis szimata mindent felderít, kenyérnyi teste előtt tolja földre lógó fejét. Ebben a vérszomjas pózban ment, s követtem én, a Légszeszgyár utcába. Az összes sarkon megáll, jelez, rám tekint s szinte hív, csendben utána osonok, megnyugtat, ezTovább…

Az összes hullám ami végighaladt az ébredni készülő utcák falai között, elviselhetetlen erejű fénnyel szikrázott a belvárosi házak ablakain. A buszmegállóban szatyrokat támasztott valaki a pad mellé, épp leértek lábai a rácsos ülőkék alatt hömpölygő sajtsárga napfolyamba. Csak utcaszínű öltözéke, a vastag kabát, kitaposott bakancs és egy piszkos usanka utaltTovább…

Meg kell tanulnom, hogy kevéssel tettél kisebbé magadnál. Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál. Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák. Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg, minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart. Itt hiszem el,Tovább…

Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…

pont most kell írni vagy úgy tenni mintha fontos lenne megjegyezni hogy a leggyengébb fény is alig akar feljönni a bejárati ajtó hat lépcsőjén persze itt rég nem laknak tehát igazából ez nem is bejárat ide már senki sem jön soha ez csak egy hajlék hat lépcsője mellett térdig érőTovább…

összezárt egek tartják köztünk a hallgatást le kell mennem a partra mielőtt megszólalsz közelebb hogy értselek a tó pont úgy figyel mint az előszobai tükör lassan beszél rólunk rejtett nádasok mögül olajos felhők fénylenek *Első közlés ©Kiss Andrea

A tétlenség kötőanyag a téglák között és hallgat függőleges, vízszintes irányba. A gondolat keresztirányú, áthatol,  ahogy egy nyíl teszi ezt a májba. A szavak utcára lépnek a bezártságból a kint lézengők szólni készülő szájába. Ébredő agyak és mozduló szívek között szellemágak szöknek egymásba. Válik Bertalan – ‘Face Maze’ (2014) TechnikaTovább…

Érkezik az eső kimossa a várost, néhány utca bokáig vér, a Nap hal. Fuldoklik a járda, nyakán árok, a könyvek felvarrt redőnyök műanyag ablaktokba csapódva. Este a fény körül forog minden, a világ, meg az összes mocska. Falakon vacogó ég, asztalon hidegtál. Második fogás hal és porcelán füge, a monszunTovább…

Későn élünk, utolérhetetlen időben, még néhány megálló, hátunkon gyerek, csikorgó felnőttkor, nagybőgő. Idomulni hosszú folyamat, csak lökdösődve férni a megvásárolt állóhelyekre. Mikor minden születés kegyelem a folytonos remény miatt. Az örökkévalóság sejtszinten kezdődik, csak nekünk kell idő, hogy szerethetővé nőjön és felismerjük*. Minden halál kapkodás, befejezetlen pulóverek, félig megírt bevásárlólista.Tovább…