天高し蔓の先皆よるべなき ten takashi tsuru no saki mina yorube naki magas az égbolt kacsokkal kapaszkodó lián nem éri fel * いかなごにまづ箸おろし母恋し ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi csíkhal-evés közben anyám emléke tört rám pálcám lebénult * もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭 monōkeba sokoniumaren akinokage csak le kell tenni valamit s megszületik egy őszi árnyékTovább…

Fotó: Kántor Péter Kántor Péter költészetéről Azt tudjuk, hogy a mai magyar költészet (se) nincs a nemzetközi és magyar nagy nyilvánosság középpontjában, pedig megérdemelné, mert korunkról szólnak költőink, korunk nyelvén beszélnek, korunk megközelítésében. Érdemes lenne arra, hogy még több ember világlátást, gondolatvilágát gazdagítsa. Ezt nem csak magyartanárként mondom, hanem azTovább…

Kovács Emil Lajos, magazinunk szerkesztője, erdélyi festőművész, 1967. július 4-én született Szatmárnémetiben. Itt végzett a Művészeti Iskolában, 1985-ben festészeti szakon, tanára Paul Liviu volt. Kerülő utak, de a képzőművészethez közel álló munkahelyek után, már családdal a háta mögött, 2011-ben a Nagybányai Képzőművészeti Főiskola abszolvense. Tanárai: Nicolae Suciu, Anghel Negrean ésTovább…

(Hódolat Szabó Lőrincnek) Rendben van így? Rendben lesz-e? Mi jön közel, s mi lesz messze? Induljunk csak neki bátran? Vagy álljunk a gyors világban? Ki őriz meg? Ki felejt el? Ki nyitott könyv? Ki csak rejtjel? Honnan, meddig, minek, merre? Ember számíthat emberre? Enyém, tied, nekem, neked. Irígy vagy, haTovább…

– Hát e volna az – mondta a torzonborz. Szürke, hosszú haja csimbókokban lógott a vállára. Besett arcát körszakáll, gumókba csomósodott szőrzet borította, szájába lógó bajszán orra nedve csillogott. Ráncos, cserzett homloka egy pillanatra kisimulni látszott, sötét szemeiben is felvillant némi fény, a házigazdák öntelt büszkesége. – Ühüm – mondtaTovább…

Svábhegy A Svábhegy fölött zizeg a levegő, pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok, mindenki  a földön térdel, mindenki csak a kutyákat figyeli, megfélemlített csaholásukat. Embert nem látok, lassított felvétel a szemerkélő eső aláporzása. mozog minden, önmagukba záródott gesztusok mögött ötször egy nap hallom a csaholásokat, ötször egymás után nézekTovább…

bukowski most ne rejszolj csomagod jött a postás röhögve kezembe nyomott valamit tényleg ráélveztem egy lucskos pinára de honnan túl hangosan csinálod öreg végy vissza add a csomagot beste kölök ordítottam rá nyomtatásban megjelent versek voltak benne a verseim az én verseim az elsők érted az első fecskék kis sárgaTovább…

Z-avarban Ámulva álldogált az ősz, kerti sztriptízbe benézett, megannyi fa, száz szép dizőz kellette báját ledéren. Sorra hullott a sok levél, mint megannyi csipkeálom, csupa mámor és szenvedély, szerelmi nász avarágyon. Súgott, búgott az őszi szél, belepirult ég orcája, zavarát oldja, inni kért, felhő töltött poharába. * Lebegés Fényben fürdőzőTovább…

Ugyanaz másként – Villon ciklus Egy gondtalan nap hogyha erre tévedsz, és barát vagy, kit régről ismerünk, vagy kósza vándor, s holttestünkre révedsz, nem úri “sárm” ha gúnyolódsz velünk, itt lógunk hárman, szélcibált-pörögve, szemünk fényét a holló rég kivájta, és úgy köröz fölöttünk körbe-körbe, mint az ördög sötét glóriája. HordónyiTovább…

Az öreg Vida a szederlugast metszegette és a kert fölött csivite-lő madarakat figyelte. Derűs októbervégi délelőtt volt, már nyoma se látszott a hajnali ködnek, csak a fűszálakon csillogott néhány ottfe-lejtett harmatcsepp. Ilyen szép időben még akár horgászni is lehetne ‒ gondolta. ‒ A ponty talán már vermel, de a csukaTovább…