szűrt fény lecsendesülő családi zsongás felnyalábolt ágyneműmet ledobom a nappaliban és rutinosan fészket rakok éjszakára a jegenye-kanapén álmomban szelídíthető vagyok szívesen fürdök sekély tavacskákban és szeretem a társaságot felriadok – hajnali fél három lucskos az ágyam mert megint azt az éjszakát éltem újra amikor kiszámíthatatlan és szánalmat ébresztő voltam akárTovább…

a szó fogyott el vagy az ok múlott el tán moha nő a féltekéken? a vágy hagyott el vagy a köznap dönt le és semmivé lett szenvedélyed? mi van véled írástudó? szemeidben a tegnapokkal kong ürességed beszéded semmitmondó szőrmentén védekezel vagy lealjasulva fröccsen szitkod folyton folyvást régi ingek gallérjával kopik-oszlikTovább…

– Villon-átirat Irénnek – Tudom, mi a magányos éj, Tudom, a bor milyen altató, Tudom, kín lesz a felkelés, Tudom, a tükröm lesz vallatóm, Tudom a bevetetlen ágyat, Tudom a nyitott palackot, Tudom, hogy este újra vár majd, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Tudom, mi az a láb-büdös, Tudom,Tovább…

Illusztráció: feLugossy László festménye   OPTIMISTÁK Mosolyog a koldus, nevet rám a leprás, csendet int a hóhér, pisszeg a spicli: csend! Jön a holnap! * KUKAC, PONT, (N)Ő ÉS ÉN I. drótokon szállongó levelekből szavakból és mondatokból építgettem ki lehetsz az írásbeliség ismét diadalt ült a kórságát élvező grafomán tenyerétTovább…

nem változott semmi csak elherdáltam az amúgy is keveset valamihez képest eztán még inkább újságolvasó és keresztrejtvény fejtő jó polgár leszek reggelente majd vajként kenem magam és harapok nyelek tússzá minősítem lényem igazítom helyzetemet Frázisország alkotmányához

  este amikor a szeplőtelen fogantatás gyakorlati megvalósulásáról tűnődtem ismét – minek is – döbbenten érzékeltem a semmiségek tengelyét a sosem-volt és hátralévő életemet semmi módon nem befolyásoló hétköznapi ügyeket, már ha tudjuk mit is jelent a hétköznapi jelző vágtam volna a sarokba, pormocskok mellé a témát és tartalmat rejtvényfejtőTovább…

ÖSSZETÉPTEM… összetéptem egy papírlapot részegen írogattam rá józan olvasatban idióta mondatokat agyam játszik magával (most egyszerre vagyok részeg és másnaposan kristálytiszta) egy versenyről szólt kimerevített vágyak ecsetjével összemázolt vásznon sprintelt a tegnap – huszonnyolc évem – a holnapot hátán cipelő mával – ’91. október 31. – a háttérben néhány kivehetetlenTovább…

Doboztelep lassító taxi – utas-remény távol zúgnak az éjszakai műszakok szél taszigál a betontömbök között ezernyi élet jobb-rosszabb estéje tűnik el a monotonszürke falak mögött lámpaoltásra váró vacsoraszag egy lekaszabolt hétköznap a feledésnek körbemosolygott lépcsőházi ásítások a másik oldalukra fordulnak az óracsörgésről álmodó vasárnapi emberek * Időzítetlen talány ismeretszomjam szaporodóTovább…

Országh Lili – Befalazva   Fulladás Egy hályogos szempárban cikázó holt ifjúkor. Még bizsereg a tenyér repedéseiben az újjáépítés téglája. A kölyök zsebébe dugott százasok… Intravénás mosoly egy szeretetház ablakából. Levegőtlen, vak utójáték; jutalomjáték. * Tusa a senkiföldjén Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság,Tovább…

álltam a gödör szélén az űr peremén másodmagammal a tömegben a pap újabb és újabb lélekmardosó imákba és keserg-ájtatos énekekbe kezdett – legalább megdolgozott a zsebébe csúsztatott bankókért (ezen aktust egyébként szemérmes szemlesütéssel konstatálta) – álltam a gödröd szélén anyámmal a távolban kutyáid dühödten csaholták Istent jöttek volna, hogy fogaikkalTovább…