(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…

(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…

Az egy éjszakát kínok közt megélve, a varkocsát használva vánkosul, aludt Anyánk – horkolt Ügyek, a férje – mikor a Sólyom szárnya ráborult, hogy álmot lásson, ködszaggató hajnalt, örökkön termő, délceg égi fát. Kilenc Hold telt, s Ő vajúdó haraggal nevezte el az álmáról fiát. Az ifjú vajda vézna kisTovább…

– Egy bukott diák hiányos ismeretei – Ismerem a betűvetést, én ismerem a számokat. Sejtem, mitől éles a kés: nem lenne, csak egy mozdulat, hogy elmetsszem a torkodat. És meg is tenném. Istenem, nyirkos kezekkel fojtogat, hogy önmagam sem ismerem. Ismerem a bort, a kocsmát, a könnyű, céda lányokat. IsmerekTovább…

Nem volt sanszom a röpke búcsúcsókra, Anyám, Te úgyse ismersz rám, szegény. A macskakő a szívemig dobolta, hogy más kelt útra, más indult, nem én. Egy lépés volt, hogy elfogytak a házak, a templom és a címeres lebuj, a kocsmák aznap rám hiába vártak: Emlékük rongyos, nyűtt cipőmre hull. ATovább…

Légy írástudó vaksi szolga, ki szakállába dörmögi, hogy nincs-hatalmát megtapossa egy esztelen sehonnai. Vagy királynak gúnyolja ki pofád az Égi Megláncoltat! Légy kardos, lándzsás római, kinek hóhérok parancsolnak! Lehetsz Pilátus tiszta kézzel, hogy bámulhasd a köldököd, vagy júdásként bolyongd az éjjelt, mi harminc ezüstöt köpött! Fenn angyalok, lenn ördögök. ATovább…

Emlékszel még a görbe lábú Télre, ki megtaposta vézna horpaszunk? Hogy csorgó nyálunk gyémánttá igézte? S csodák csodája, mégis itt vagyunk. Nem húz örvet bolhás nyakunkra senki, míg rohadt hússá nem lapít az Úr, hisz megtanultunk morgással felelni, örök időkre, jaj, gazdátlanul. Emlékszel még a kis koldusfiúra? Pofánk elé egyTovább…

A bosszú balladája Az oroszlán, ha kilenc lándzsa egy utat szakít szívébe, nem hiába a Vér királya, kipattan karmai éle. S mielőtt leszáll az éjbe, még kilenc maszájt ránt a porba, gyomrukat torkukig tépve. A bosszú nem istenek dolga. A kobra, hogyha mutatványos bűvöli lágy zeneszóval, a halál helyén hindutTovább…

Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…

Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…