32. lapszámunkba Vajda János fotóművész Mártély 208-2014 című albumából válogattunk. Decemberi lapszámunk tartalmából: Szabó T. Anna: A család az Turczi István: Karácsony Jeruzsálemben Izsó Zita: Az állatgondozó Varga Mihály: Rajtunk múlik, mi lesz ötven év múlva – interjú Szűcs Tamással Gergely Tamás: Lovisa Ulrika kertjében. Vér Barna T. Attila verseiTovább…
A család az csalás: csal, csalódik, csalat. A családi csalás a családban marad. A halál az halás, a test meg csak test, a te dolgod az, hogy mosdasd, etesd. A testben van a pénz, tudja azt minden férfi , tudja azt minden nő, mikor a pénzed kéri. Egyszerű szerelem, utcaiTovább…
Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…
Ő volt az osztályban a legokosabb gyerek, mindig megkapta az iskolai színdarabokban a legjobb szerepeket, ő volt a passióban a Megváltó, és a betlehemesben József, mégsem hitte el magáról, hogy jó, de nem lett belőle sem kutatóorvos, sem sima képű tisztviselők jól fésült főnöke. De időnként kilép medréből a múltTovább…
Örkényi Ádám: 2068 Éld az életem! – könyvborító A „2068 Éld az életem!” csak az első látásra detektívregény. Persze akár annak is lehetne olvasni, sőt, annak is jó – az utolsó pillanatig vannak váratlan fordulatok a cselekményben, és egészen a végéig nem tudjuk meg, hogy ki a gyilkos. DeTovább…
(Hässelby, 2018 – 19 ) Fapados történetek. Montázs Szeptember 19. Váltásban alszanak Nyári meleg bágyít, ami a skandináv szeptemberben ritka. Déli egy órakor nem bírjuk Évával fél óránál tovább a tűző napon. Egy fapadon ültünk a természet ölén, s most ”fapados” napozásunkat megszakítjuk. Árnyékos helyre menekülünk, ugyanazon a tisztáson, aTovább…
KRÚDY Suttogó szobák. Vonagló meztelen testek az őszben. Leütött akkord a zongorán. Vénlányok megőszült sóhaja a tükör előtt. Béna vasárnap délután. Csipketerítők sikolya. Vadszőlőlevelek sziszegése sárga falakon. Tabáni kiskocsmák tűnődő némasága. Rég elporladt korhelyek árnya a söntésben. Gázlángok lila bánata. Indulás az alkony vörös postakocsiján. Messzi hómezőn elvérző hegedűszó. *Tovább…
hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…
A vers sosincs kész, kell fúrni-faragni, hogy költője kedvére alakuljon: doboljon, ne legyen a rím se talmi, gondolat se kerengjen unos-unton. És amikor késznek látszana végre, érzi az ember: a kényszer bicsaklik, s próbálkozik: melyik tagot cserélje, s bár titkolná, az izzadság kiszaglik. Könnyűnek látszik ez, de lelki járom, azTovább…
Elköltözött megint Szívütés repes fehér ingen. Azután szögesdrótot, kötelet fonnak fényes szelek: megéltünk minden történetet. Elköltöztek némult emberöltők, dadog a vér a szívben. Örökkön ringanak a bölcsők, ahogy méhek rajzanak, mikor diktál a tavasz és sárba fordult arccal beszélnek a költők: maradnak fénylő szíveinkben. * Verébidő élni tudatlan, talán ahogyTovább…