40. lapszámunkat, Sándor Edit képzőművész alkotásai díszítik. A művész így vall az elektrográfiáról és saját tevékenységéről, műveiről: „Előljáróban szeretném elmondani, hogy a számítógép – mint eszköz – használata legalább annyira nehéz és bonyolult, mint a klasszikus technikák eszköztára. Gondolok itt a még mindig meglévő szkepticizmusra a műfaj iránt. Most márTovább…

Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végülTovább…

Megizzadt városban sétál az Isten. Éles fények között, magányosan. Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten, mint akinek semmi dolga van. Mint akinek nincs tennivalója. Nem gondol velünk, ittlakókkal, vagy a város csúszott ki alóla… Találkozgat újakkal és ókkal. A napsütésben csak ritkán köszön, kápráztatja szemét a fényözön, ahogy egy-egy sugár azTovább…

Elárulnád, mit csinálsz a szívemmel? Gyurmázod, mint egy kisgyerek, de hát édes Istenem, ki mondta neked, hogy a szív gyurma, hogy alakítható. Figyeltél te anatómiaórán egyáltalán? Ez egy fix izomdarab, munkásököl, vasököl, mely oda a csap, ahova köll, huszonnégy órában foglalkoztatott gyári légkalapács, vitális szerveket tart életben minden egyes döndülésével,Tovább…

Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül valahol. * A vonatsínek egymás mellett mennek, de valahol messze összeérnek. Apa szerint csak a végtelenben. Apa és anya is egymás mellett mennek, én meg középen, mert én vagyok a végtelen, ahol ők összeérnek. *Tovább…

Tüllben forgok: látsz is, nem is. Táncom igaz, arcom hamis. Csalás vagyok: örök hűség. Irizáló sokszínűség. Hangom bűvöl: érzéki, lágy. Beleremegsz, ha rádkiált. Körülfonlak! Beborítlak! Karom ápol, óv és ringat. Rám mosolyogsz: végzek veled. Öleltelek? Csak képzeled. Szemem követ: te el nem mész! Tükröd vagyok: ne engem nézz. Mit kapniTovább…

Azt mondják, angyallá változott, az ütközés után messzire szállt lufijából pedig a naprendszer tizenharmadik bolygója lett. Akkor is havazott. Azt mondta, a mennyország ilyen lehet. Neked mint a csizmáról levert hó, úgy olvadt el a hited. A temetés óta elvállalsz mindent, ellapátolod a havat, bevásárolsz a szomszédnak, betegeket látogatsz, mindenkivelTovább…

Fajunk rostáltan méricskél, neki mi jó, mit diktál a rafinált evolúció. A hordában társa torkának esve primitív lényét sandán kicselezte terelt állatként, mint a többi, kit élelemként lehet ölni. Erőltetve követ-pattintó tudatát, kijelölt teret, egyelte saját faját. Pelyvaként ne rettenjen a haláltól, szüksége volt kreált istenre bárhol; földön nem lelt,Tovább…

A csend Hallod a csendet? A csendet, mi kívül hagy minden hangszilánkot, órára von bűvös csend-palástot, s azt sem hallani, hogy a mutató útját ketyegi lejáró rugó. Hallod? Hallod-e a csended? Mit belső nyugalmad teremtett, s kizár minden nyugtalan hangot, mi eddig felajzott, megriasztott, s belül énekel, dalol a nyugalom,Tovább…

Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…