Alkalmi látlelet igyál tele butykossal csak óvjad lelkedet naponta rádöbbensz kifosztottad pénztárcádat és nullára lögybölted értelmedet nem lehet virtust úgy szaporítani hogy gyöngeséged nyomot ne hagyjon egyszer csak kókadni kezd lelked mint véletlenül nyílt virág városnyi hangyabolyhalmon – * Összefüggések anya szült – élek számláltam éveimet kezdhetek félni hívtatok jöttemTovább…

Pironkodó Gyakran felizzik lelkemben a kamasz gyűlöl s a levegőt is megharapja zsíros kenyerét szégyelli javát titokban madarakra hagyja hibám hogy túléltem hasznos koromat örömeim már félresikerült bánatok billogként hordozom arcomon elhullott eszmék fertőzéseit mint himlőhelyes pofáján kínjai véseteit de egyszer elhullok én is mint eresz alatti városi veréb haTovább…

perceim percegéseit számolom lassan szaporodik a végszám vajon az élet meghosszabbítása ez vagy csupán elkopik az ember mint bármelyik szerszám lanyhulnak az esti mókák talán biztos ezentúl a holnap életemet is teljesítettem akár fel is mondhatok a Sorsnak ébredhetek vagy alva maradok botlásnyit érek a sorban magam szédítem így tangózok/tengődömTovább…

Tudtam hogy a besúgók otthon rendes emberek utcánkban láttam először őket utánam néztek bólintottak egymásnak katonatempóban mint minden hájjal megkent kerületi kurvák ha megsejtik a kuncsaftszívet mire másnap hazaértem már nagyszobámban ültek mindketten fejbúbig talpig/bőrben és csizmában (ilyen az előírt menet) helyet foglalnak mielőtt hazaérkezik az áldozat a „lakás-donor” aTovább…

ÉBREDÉS villansz fulladok kinek borzoltad bokrod édes munkára forr a levegő elfelejtett virtusok perdülnek táncra hogy valóság vagy számos idegem érzi zsong és hisztizik ám kakas rikolt hajnalodik és minden álmom kialszik – * ÁLTATÓDAL fejem még helyén talpazatomon jelzés homo sapiens mégsem kiáltok bár lelkemben vergődnek igazságaim univerzumom legutolsóTovább…

Tartalmak anyám kivetett fészkünkből ilyen volt a szabály tanulj magad szállni és üvölteni ha fáj azóta minden éjszaka percenként elcsap egy vonat velem sikoltanál ha ismernéd álmaimat néha az ország körbeül mégse távolodj szeretünk téged miként egymást szeretitek gondolom és máris féldegélek elmennék de minek ha úgyis visszatérek veszteg maradvaTovább…

Személyeskedés amikor megláttalak már ismét ismertelek szívem szennyesládájában hol összegyűrve sínylődök vasalót ígértél mint jóval korábban édesanyám aki emlékeket mosogatott míg ki nem derült hogy hamis valamennyi aztán mennyit de mennyit köröztem körötted céltalan reménnyel lelkemben mint taréját elnyütt kakas loholtam félholtan körbe/körbe kondád körül éhesen hátha behívsz a közeliTovább…

(Emlékkönyvedbe) drágul a morzsa felcsíptem egy fagyott verebet parányka testéből vércseppeket csepegtetett az emlékezet ha marad kedvem minden porcikáját elronthatod nem tervezek semmit szikrát vetni öreg vagyok nem harapok nem kacagok sírok tekintetemnél fényesebb gondolat üt szöget fejembe kereszthez méltó rozsdás ácsszöget léptem térdben csuklik kezem remegése kenyérért ver reszketegTovább…

TISZTULÁS Míg fekszem a gerendám alatt szálkákat hegyezek tízet is halmozok mire kiderül hogy elkoptak az alkotó kezek hagyjatok lógva gerendám alatt mire kiszáradok visszaépíthetitek a választófalakat s máshova vághatjátok a szellemjáró kis ablakot és alkalmakat ha szél támad kilógó nyelvemmel is gerendám alatt igazam lóbálom ne féljetek kórtársak leszTovább…

(Történet a mobil/telefonok megjelenése előtti időkből) Újra megpróbálta felhívni feleségét, de az éjszaka sem javították meg a szálloda kapcsolóközpontját. Kisváros – gondolta lemondóan -, miért működne? Kinézett az ablakon. Ünneplőruhás emberek sétáltak a más kisvárosokból ismerős Ismeretlen katonaszobor körül. Gyermekek tapicskoltak a szökőkút előtti, sekély pocsolyában, galambok szemelgettek járdaszéli szemétkupacokTovább…