Próbálok úgy tenni, mintha valaki elárulta volna nekem a titkaid. Mintha aprólékos munkával, hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból sikerült volna kiszednem mindent, amit neked évekbe telt elfelejtened. És mintha azért jöttem volna, hogy mindezt visszahozzam, az elrontott játékokat, a sok kihízott ruhát, és a csikket, amit egy alkalommalTovább…

Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek, mintha mindenki tartozna valakihez. Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út, egy kisgyerek szerint olyan az arcuk, mint egy vajas felével a földre esett kenyér, amibe beleragadt a sok piszok. Harmonikaszerűen összegörnyednek, üres tányérok szélén elnyomott csikkek, a félelem lassan beszivárog közéjük, víz aTovább…

Magad sem értetted, mi ez a makacsság, amivel visszatérsz az ostrom alatt álló város utolsó, még ép házába az ottfelejtett újszülöttért, akit sosem láttál, csak az épület előtt parkoló autóba szerelt gyerekülésből következtettél arra, hogy létezik. Mikor bemész, megkönnyebbülsz, mert csak a közeli áruházból eltolt bevásárlókocsi áll ott kipárnázva, mintTovább…

Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…

A befogadóállomáson a különböző országokból érkezők ügyetlenül próbálták vigasztalni egymást. Később megnyugodtak, hogy nem kell szeretniük a másikat, elég, ha felszednek a földről két közel azonos nagyságú követ, és ha később távol kerülnek egymástól, és nem is jut majd eszükbe a másik neve, tudni fogják, hogy van valahol valakinek egyTovább…

Társaid már rég vízbe fúltak, de még hét nap elteltével is a kiáltásaikra ébredsz, mert álmaid, mint a tenger, partra sodorják benned fél pár cipőiket, a léket kapott hajó roncsait. Alvás közben látod, hogy a vízből kezek nőnek, a kezek pedig egyszerre mozdulnak meg, mint a szélre hajladozó fák ágai,Tovább…

Talán ezúttal megmarad, ismételgeted. Szavaid olyanok, mint a földrengésveszélyes területre épített templomok. A jóakarók sosem beszéltek neked a tenger alatti vulkánokról, és most izzó magma ömlik a szájukból. Azt mondják, most aztán vigyázz magadra, mintha nem tettél volna meg mindent, hogy az előzők életben maradjanak. Még azt is elviselted, hogyTovább…

Ő volt az osztályban a legokosabb gyerek, mindig megkapta az iskolai színdarabokban a legjobb szerepeket, ő volt a passióban a Megváltó, és a betlehemesben József, mégsem hitte el magáról, hogy jó, de nem lett belőle sem kutatóorvos, sem sima képű tisztviselők jól fésült főnöke. De időnként kilép medréből a múltTovább…

Zsid 11:35 „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat”   A táborból az egész családomból egyedül én tértem vissza. Sokáig vizsgáltak, és végül azt mondták az orvosok, teljesen elkorhadtam belül, mint a látszólag egészséges diófa, ami tavaly megadta magát, és rádőlt a kórházra. A szobatársamnak inkább egy napraforgó jut az eszébe rólam,Tovább…

Egyfolytában beszélsz hozzá, hátha egyszer megért valamit. Azt álmodod, hogy felnő, de még akkor sem válaszol, hanem strandot nyit a piacon, és a zöldségek nevei helyett a szavaidat írja ki a táblákra, abban reménykedik, ha elég ügyes, és sikerül mindent eladnia, elfogy az áru, és te végre elhallgatsz. Aztán eszedbeTovább…