Hol az a kőtábla, mely léted felkent törvényeit fennen hirdeti? Mely utat mutat és ösztöneid labirintjában eligazít? Ha lenne is, természeted ellen való. Sem por, sem parázna angyalok nem röpíthetnek akaratod túloldalára. Inkább tévelygésed óriásléptei. Inkább égbolt-szakadék. A magadé vagy, már végképp magadnak. Nincs törvény, mely megrögzött dobbanásaidtól eltávolít. SemTovább…

Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végülTovább…

-Kazinczy levéltári asztalánál, Sátoraljaújhelyen – Tokaji bor + írótábor, hozzá kirándulás. „Látást érdemlő dolgok közt” bolyong és gőzölög a másnapos artistai társaság. Fülkefény, embernyomok, por-intarziák. És meghittség, ami nem is a miénk, mégis ott gomolyog a gatyarohasztó hőségben. Csak vissza kellene emlékeznünk szépapáink dédunokáinak ifjúkorára, de a képzelet nem férTovább…

Hajnal Anna szavai közt sétálva; 1907-1977 Hetven év hollózó hűség. Altató kagylóbúgás, mégis ébren. Csöndáldozat. Az idő csak csiszolt kő a szél szemében. Mint a madarak, a levegő gödrein átzuhanva kicsit még megpihen. Nem indul délnek vándorútra az egyformák közt másmilyen. Visszatartja meglelt könnyűsége, a másik önmagával azonos viszony. ÁttetszőnTovább…

George Crumb zenéjére, három futamban   I.FONIKUS CSEND Fonikus csend asztmásan lihegő áramlatok moszatok algák korallbizsuk közt szelíden ringatózó Idő az egyszeri és örök mélység narkotikuma lebegő kékség s a hullámok: a mindenség kézlegyintése   II.BÁLVÁNYIMÁDÓ TENGER Bálványimádó tenger itt nincs könyörület feláldozza teremtményeit felszív összeroppant és a világnyi cellaTovább…

„ha megtudom, mire jutottam.”                                                                József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…

„Utánam nézel, és nem tudod, mit látsz.” (F. Dürrenmatt: A vak) Ő délutánok függőágyán álomittasan ringatózva mormol valamit birtokba venni a sötétséget tárgyakkal birkózni nap-nap után legyőzetni    megsemmisülni A bútorokba testszagú homály evődik behúzott függönyök pisszegése köröskörül áttetsző celluloidmagány ujjbegyén mint Braille-írásban a kezdőbetűk fennakadnak tündöklõ évszakok a gyermekkor hányszorTovább…

Grófom, ne ily szertelenül! Élvezd előbb a látványt, a semmihez sem fogható, egyszerit! A saint-malói bástyasétány magasan a tenger fölé emelkedik. Két viharlökés közt a magányos szürke ormon most kolostori a béke. Az égbolt szegélye hermelin, felrémlik szívtépő, bíbor alkonyatok emléke. Érintésre változnak a színek, majd az erősödő széllel eljönTovább…

Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve örvény kocogtatjaTovább…

Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…