Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve örvény kocogtatjaTovább…

Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…

Dávid fiamnak I Családi legendárium Minden kezdet kezdetleges. A családi legendárium Tésáig lapoz vissza. Tésa: félig Tündérlak, félig táj- jellegű pénznyelő. Lent az Ipoly, fent a Börzsöny, nyaralóknak közelebbről palóc diznilend. Másként az atyai nagyszülők egykor volt tényleg keserves küzdelmeinek népmesei motívumokkal tarkított emlékhelye. Innen már el lehet indulni. Felfelé,Tovább…

Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…

Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág                             bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget                s arcuk végülTovább…

Paradicsomról szó sincs egyidõs velünk a megtöretés köröskörül tiltó alma-paragrafusok aktapöckölõ illedelmes arkangyalok hajbókoláshoz szoktatott büro-gráciák gyanakvó kerub-tekintetek emésztõ tüzébe mártva megsemmisülten összeránduló erezett kezek. Oly kevés a  k ö z e l s é g a kikezdhetetlen hû szavak és kívülrõl oly igen nehéz megõrizni híven törvényeink mert törvényeinkkelTovább…

Napló – 2019. I. 17. (részlet). Tegnap Turczi István: Falánk idő – Fantázia és fúga, avagy beszélgetések Turczi Istvánnal című könyvbemutatón voltam. Az Írók Boltjában hatalmas érdeklődés, telt széksorok, ismerősök is bőven. Előbb Juhász Melindát és Dóka Attila gitárművész-énekest látom, majd feltűnik Székelyhidi Zsolt költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztője,Tovább…

BESZÉLGETÉSEK Conversations Végül is, miről beszélhetnénk, néhány numeráról! Ha visszagondolok „beszélgetéseinkre”, szinte ugyanazt a recsegő lemezt hallom, válaszaidat nem tudom kivenni. Új tűre volna szükség, vagy még egyszer lejátszani? Túl sokat kérek? Szükségem van rá, párévente észrevegyenek (kit hülyítek?), de ha én kiteszem a lelkem, talán elvárhatok valami visszajelzést. ElképzelemTovább…