Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág                             bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget                s arcuk végülTovább…

Paradicsomról szó sincs egyidõs velünk a megtöretés köröskörül tiltó alma-paragrafusok aktapöckölõ illedelmes arkangyalok hajbókoláshoz szoktatott büro-gráciák gyanakvó kerub-tekintetek emésztõ tüzébe mártva megsemmisülten összeránduló erezett kezek. Oly kevés a  k ö z e l s é g a kikezdhetetlen hû szavak és kívülrõl oly igen nehéz megõrizni híven törvényeink mert törvényeinkkelTovább…

Napló – 2019. I. 17. (részlet). Tegnap Turczi István: Falánk idő – Fantázia és fúga, avagy beszélgetések Turczi Istvánnal című könyvbemutatón voltam. Az Írók Boltjában hatalmas érdeklődés, telt széksorok, ismerősök is bőven. Előbb Juhász Melindát és Dóka Attila gitárművész-énekest látom, majd feltűnik Székelyhidi Zsolt költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztője,Tovább…

BESZÉLGETÉSEK Conversations Végül is, miről beszélhetnénk, néhány numeráról! Ha visszagondolok „beszélgetéseinkre”, szinte ugyanazt a recsegő lemezt hallom, válaszaidat nem tudom kivenni. Új tűre volna szükség, vagy még egyszer lejátszani? Túl sokat kérek? Szükségem van rá, párévente észrevegyenek (kit hülyítek?), de ha én kiteszem a lelkem, talán elvárhatok valami visszajelzést. ElképzelemTovább…