Minden áldott reggel hoznak egy nagy tömb áldást a Központi Elosztóból, nehéz, mint a ménkű, teljes napra valót adnak, leteszik az asztal közepére, kerülgetjük folyton. Aztán hozzá is szokunk, valahogy élni kell, annyi a tennivaló, néha csak este vesszük észre, hogy ott az egész bontatlanul, próbáljuk gyorsan tukmálni a gyerekeknek,Tovább…

Reggel Reggel, ahogy belerohantam a párás, fakó, ébredező tájba, felhorkant bennem az ölelés vágya, magamhoz akartalak szorítani, a vadvirágos mező-ágyra szerelmet borítani, összenőni veled, ahogy szavak nőnek össze mondatokká, ahogy vagonok nőnek össze vonatokká, inda-karjaid között pihenetlenül vágy-szomjamat oltani leplezetlenül. *** Amerika Néha, néha, ha elfelejted fegyelmezni magad, amikor jelenlétemTovább…

A kreatív írás tanfolyam? – túl messze van. Vagy inkább túl korán? Fel kéne kelned, Oblomov, ne az ágyból kiabáld, hogy íráshoz, térdre, süvölvények! Téged is megírt valaki, milyen hősöket ajánlasz – nekik? Tőlem jöhetnek plakát- kampányban fázó aktivisták, törött tükörben borotválkozók, zsebmetszők, jegyszedők, izompacsirták, ejtőernyősök, fejvadászok, pecsétőrök, vendégek ésTovább…

Futunk, visszük a Nap olimpiai-lángját, senki nem tudja, de be vagyok tárazva betűkkel: könyveket cipelek magammal, a buszon, autóban, olyan sok magányos arcú ember, pedig az ég mindenkit elkísér, napi munkánkért: sportteljesítményünkért, senki nem tapsol nekünk, nem csodál minket, csak a fűszálak drukkolnak az út széléről mindennapi Tour de Francunkhoz,Tovább…

Miért szerettem azt a reggelt, mikor azt álmodtam, ott vagyok árva, gyenge karjaidban, s a mosolyodban rám ragyog az összes jó, mit kaptam egyszer, s tudván azt, hogy meghalok, halkan, csendben már alig van bármi, amit adhatok. Két szemedben barna tenger, édes, mézes fájdalom. Miért szerettem azt a reggelt, miértTovább…