Részekből egész a múltamat immár végleg lezártam ott van a Haudujudú?-ban ott van a Gancegálban vagyis helyesbítek már majdnem ott mert tegnapomból egy darab sem kopott hisz kicsit rámmosolygott Isten és múlt lett amit egykor jövőmnek hittem akkor még reméltem egyszer odaérek álmaim csillagokat lerúgó telivérek voltak egykoron s legtöbbjükTovább…

Lehetne így is Andrea lányomnak Lehet-e még, hogy vágyó önmagadból a jobbik részed önként átadod és megkapod a másik jobbik énjét cserébe, hogy így megsokszorozódva alkossatok új, tarka szőttes párost, énekelve a magasságos himnuszt bármi gazsággal hetykén szembenézve, küllősugarú csöndes hajnalórán egymás bizalmát, orsózható szálat, közös reményként szövitek a fénybeTovább…

… mint céltalan vonalak egymást-gubancolása, süllyedő hajó mélybevonulása, mint tömegközelség, vadul villámló istentávolság, összdadogás, génszennyezés, koponyákba csapódó kamionok sziklasötétsége, önveszítés, eszközkeresés, szeméttornyok kapaszkodása, parttörvények leomlása, ösztönök habzó gomolygása, nemek összebolydulása, fegyvertorkok és szemet vájó karmok, nagy jelenetek sekély vízmosása föld alatti dudvák és arctalan hidrák fajtalankodása, zöldek sápadása, érzéstelenek edzettTovább…

  Henry újra ücsörög a betonkocka ölén. Látóterében zörög egy mozgó képregény. Nagy darab pasasok látszanak rajta, osztják a pofonokat. Henry ellenben nem olyan fajta. Örül, hogy nem kap. Most változik a képvilág. Komor, tokás a fej. Narancs nyakkendő, lógó nadrág, ez nem lenne baj, de hej! A száját nyitja,Tovább…

Szürkén hallgató ég alatt madarak repülnek alacsonyan, szétszóródott dalokat keresnek forgó kerekek nyomaiban. Múlik minden, és születik újra, felsír a gyermek ott is, ahol a fények csak a házak falát kényszerítik térdre. A hangzavar ürességében keresni indulnak, menekülő erdők sűrűjében, haldokló óceánok hullámai, csukott szemhéjak rebbenései, a teremtés végtelen lepleTovább…

a tükör hunyt homályán metszett fényben a sok dőlt kép a lom az érintés a függöny mögötti csend meghasadt tükrök éjjelén ágyadon ülve reggelidet kéred * láng nyár van semmi az hogy ki vagy vagy mi vagy reggelente fűzöld ködök fűzölködök bóbitás zöldikéid között * kezed se violája se közösTovább…

Haza felé Paul észrevette formás, hosszú lábaimat. Paul fekete fiú, nem beszél magyarul, de ért a nők nyelvén. Mellém szegődött és a második sarkon már szerelmet vallott, amiből szinte egy szót se értettem, csak azt, hogy nekem van a legszebb mosolyom és szemem kerek e világon, vagy legalább is aTovább…

Olasz tésztát készített (fontosak az emlékek), kifőzte a spagettit, elkészítette a darálthúsból a paradicsomos alapot, füstölt szalonnát kockázott fel és sovány sonkát, olajban megpirította, megpárolta az apró kínai gombafejeket. Rétegesen rakta be a tepsibe, gondosan eligazgatva a renitensen tekergőző spagettiszálakat. Legyen minden tökéletes. Vastagon megszórta a tetejét reszelt sajttal, betoltaTovább…

nincs szó, mit Isten hallana, akár a kerti almafa, villámodtól kiégek, emlékemben még felpezseg, ha ágam néha megremeg, hogyan nyüszít a lélek, sorsom halomba rakhatom, nincs, hol fejem lehajthatom, már csended sem vigyáz rám, bűneimtől feloldalak, megvárlak, hogy elhagyjalak, s rád leljek fényben, árván, s míg megszegem volt eskümet, aTovább…

Azt hiszed, a patak csak csordogál, milliónyi követ visz magával, s folydogál? Nem csak folydogál, s csordogál! Hát nem tudod? Énekel! Énekel, ahogy zúgó patakod táncra kel! Az erdőd, a patakod, s a levegőd mily tiszta! Nincs olyan fogalom, mely téged igazán leírna! Susogsz, zizegsz szádelői természet! A sasaid, aTovább…