Pálinkás Katinka: A Szádelői völgy éneke

Azt hiszed, a patak csak csordogál,
milliónyi követ visz magával, s folydogál?
Nem csak folydogál, s csordogál!
Hát nem tudod? Énekel!
Énekel, ahogy zúgó patakod táncra kel!

Az erdőd, a patakod, s a levegőd mily tiszta!
Nincs olyan fogalom, mely téged igazán leírna!
Susogsz, zizegsz szádelői természet!
A sasaid, a hiúzaid, a lepkék, a völgyed,
és óh, én, hölgyed!

Csodálom fáidat, s minden csodádat, Szádelő!
Tavasszal várom, hogy mikor bújik
az első lepke már elő!
Sok turista látogat meg, tudod,
mert szépségedet ingyen adod.

Annyian szeretnek téged,
hogy akár órákat is vezetnek érted.
Igaz, sokan rosszat is tesznek veled,
de több, aki szívből szeret.

Látod, Szádelő? Én, s mindenki szeret,
mert több vagy, mint képzeled!
Mikor kiül az éjszaka, álom száll reád,
de patakod éneke jön velem tovább.

Pálinkás Katinka (Milota, Mátészalkai Tankerület Hunyadi Mátyás Általános Iskola Tiszakóród Milotai Tagintézménye), a Debreczeni Nagyerdőért Természetvédelmi és Irodalmi egyesület az “Erdő dala” pályázatán a 6-9 éves korcsoport Vers kategóriában negyedik helyen végzett.

*Első közlés

Nem érhető el leírás a fényképhez.

© Zimányi AlajosTISZA PARTI KERESZT ARANYOSAPÁTINÁL – Tus