Czáboczky Szabolcs versei

Fonni tanulnék

Fonni tanulnék,
hogy csókod vékony szálát
összefűzzem és vázát
emlékeimben
újravetítsem.

Elűzzem mindazt,
ami elhiteti velem,
hogy romantika terem
gyümölcsöt nekem,
de hát, talán nem.

Szerteágaznak
a szálak, de itt vagyok,
remélem te is, s hagyok
ennyit, valamit,
lásd a valamit…

bennem valamit,
benned valamit,
kérlek, valamit.

*

Kisebbségben

Ha messze esek a fámtól,
Ó, kirúgnék én a hámból,
De nem rúgok, mert odafent
Hullócsillag nékem jelent.

De mit jelent fénycsóvája?
Az Úr is fejét csóválja,
Eget nézem, aztán fámat,
Hogy ne egyen meg a bánat.

Nem esz engem meg a bánat,
Nem hiszek én már a fámnak,
Ahány szempár a szívemben,
Oly gazdagon az ízemben.

Látná a fám mivé lettem,
Milyen felemás a kertem,
De nem hiszek én már neki,
A szívem sorsokkal teli.

Ó, odébb nem gurulok én,
Mert ott, ahol e szép föld ért,
Megteszem hát, mit tehetek,
Nem bízok, de szeressetek!

*

Billiárd

Tejben áztatták. Ne legyen szaga.
Gurul a pázsiton maga előtt
hajtva láthatatlan állatokat.

Dákó a kezemben. Rőzsét törnek
a közelben, s közben be kell látnod:
az állatok voltak a gazdáid.

Ütköztél. Tejben áztat téged is.
A szög épp oly hegyes, hogy közelebb
gurulsz Hozzá. Hozzá, mert Ő kegyes.

*Első közlés