38. lapszámunkat, Ilka Gábor szobrász alkotásai díszítik. Ilka Gábor, 1994 óta készíti apró szobrait, melyekkel új műfajt teremtett. Az első hat év csendes alkotással telt. A megmutatkozás éve a 2000. esztendő. A Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt „Amator Artium” /művészetek szerelmesei/ pályázaton, – mely triennálé- első megmutatkozásán egyéni alkotói díjbanTovább…

Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény. A víz színén szó visszhangja bugyborékol. Mélyben terjed hangtalan hang: – Ütni, ütni, vigyázni. Rést ne hagyjak, ki ne üssenek. Folyamatos a nyomás. Egyszer kihagy a figyelmem, abban a pillanatban kiütnek, lenyomnak. Ütni, ütni, vigyázni. Nyomás. Nem hagyom. Ütök. Vigyázok. EzértTovább…

Ima Úgy fut ki belőled a tévedés, ahogy gyűlik a testben a szenvedés, s ahogy gyűlik a léleknek kínja, úgy lesz remény, hogy majdan jóváírja mindazt, amit tettél vagy mulasztottál: ő, akit talán vadul megátkoztál, ő, aki neked így is megbocsát, ha tisztuló szívben hozzá szól imád! Lángok tüzek közöttTovább…

2020. június 4. Virágot viszek a sírunkra, tizenkét szál sárga gerberát, ez volt az apám kedvenc virága, ezt vetetett velem évente az anyám születésnapjára; a visszajáró pénzt persze mindig visszakérte. Trianonról jut eszembe, a sírkőre előre felvésettem az anyám nevét s az enyémet, itt a temetőben ez a rend, ezTovább…

Magyar este Éj-húsát vesztett szürkület: uszulnak utánad kutyák. Életedre tették éltüket. Közös velük a rémület. Hálóba bukott madarak vergődnek a perccé szűkült időn keresztül, szívszűkület van, menekülés van, bénulás van itt mindenestül. Szívküret: sárban kaparnak a ráderesztett ebek fáradatlan, te ismered legjobban lelküket. Követnek süket, akácos áradatban. Szemük bólogat, világítTovább…

Száz év nagy idő. Sok minden történhet ez alatt. Mondhatni ez egy emberöltőnyi idő, de lehet több is. Van, amit el lehet felejteni, de van, amit nem. A száz évvel ezelőtti Trianont biztos nem lehet elfelejtenie magyar embernek! Ama nevezetes június 4-ei diktátum óta, generációk váltották egymást, de a fájdalomTovább…

Átváltozás Felszáll a tollaslabda, borzas tollpihe, siklik a fényes napba. * Kilőtték a putnikokat Azért lett olyan furcsa minden, mert kilőtték a putnikokat – mondta még régen nagymama. Mindennap a konyhában ül, mint egy anyakirálynő. Körbefonja a fény, amikor belépek. Csillog a gang. Dundi kisbabák alszanak a lakásokban. Már nemTovább…

Alkalmi látlelet igyál tele butykossal csak óvjad lelkedet naponta rádöbbensz kifosztottad pénztárcádat és nullára lögybölted értelmedet nem lehet virtust úgy szaporítani hogy gyöngeséged nyomot ne hagyjon egyszer csak kókadni kezd lelked mint véletlenül nyílt virág városnyi hangyabolyhalmon – * Összefüggések anya szült – élek számláltam éveimet kezdhetek félni hívtatok jöttemTovább…

ott van bennetek ma nincs kedvem verset írni nálam a próza napja van a madarak is úgy csicseregtek reggel mintha színházban lettek volna összevissza mert feljött a nap, de nem látszott csak valószínűtlen fényben pompázott egy kicsit a bokor teteje az ablakból láttam, mosolyogtak a levelek de félve, mint akikTovább…

Együtt Csókod csattan a csendben, Csillagok illata cseppen, Pillád ajtaja rebben, Villan a vágy a szemedben. Ajkad ajkamon támad, Ízed meglepi számat, Szökken, illan a bánat, Fény keríti be az ágyat. Bőröd izzik a vágytól, Messze repülsz a szobától, Röppen a kín fel az égre, Szellememet megigézve. Dallam lobban aTovább…