30. lapszámunkat Nászta Katalin számítógépes grafikái díszítik. Októberi lapszámunk tartalmából:  Turczi István: Barátság Izsó Zita: Szakítószilárdság Petőcz András: Európa rádió, éjszaka Szabó T. Anna: Felnőtt ballada Dragomán György: A jövő lánya Szoó Virág: Kicsit kilóg Jónás Tamás: Rabdal Pethes Mária versei Asperján György: Amit megértettem Aldous Huxley versei Kovács Gábor:Tovább…

Előkerült egy régi videó rólad, ahogy elfújod a szülinapi tortádon a hét gyertyát, a lányod most volt hét éves, ugyanazzal a mozdulattal támaszkodott az asztalra, pont úgy hajolt előre, pont úgy csücsörített, pont ugyanúgy simította ki izgatottan ki a haját a szeméből. Olyan tiszta és tökéletes volt a hasonlóság, hogyTovább…

Szociális előnyök Jól haladtam éppen az anekdotával, amikor hirtelen ráeszméltem, hogy mennyit is beszéltem arról, ami régi, és minden felépített frázis, a hangok haldokló zuhanása, már beidőzítve a válságba, és a komikus eposzi jegy zseniálisan visszahat rám, s az egész a torkomon akad, arcom a szégyentől ég és bizsereg, magamTovább…

Az 1955-ben, Amsterdamban létrejött World Press Photo független szervezet, melynek célja az információ szabad áramlásának támogatása a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia révén. A világ szinte összes fontos, 2018-as eseményéről manipuláció nélkül tudósít a World Press Photo kiállítás. A nemzetközi pályázat idei díjazott felvételei nagyon erősek a történetmesélésben, nagy szerepetTovább…

– Drága Feleségem – írta a hadifogoly. Minden levelében ez volt a megszólítás. Tudta, hogy a munkájáról nem írhat. Ezért többnyire így folytatta: – Nagyon hiányzol! Volt, amikor az írta még utána: – Remélem, hamarosan vége lesz a háborúnak és újból láthatlak. Bemutatta a levelet, itt nem pecsételte le aTovább…

Tartalmak anyám kivetett fészkünkből ilyen volt a szabály tanulj magad szállni és üvölteni ha fáj azóta minden éjszaka percenként elcsap egy vonat velem sikoltanál ha ismernéd álmaimat néha az ország körbeül mégse távolodj szeretünk téged miként egymást szeretitek gondolom és máris féldegélek elmennék de minek ha úgyis visszatérek veszteg maradvaTovább…

Kóda Mikor már az arckontúrok is oda, Eljön az ideje a régi rajongóknak. Ők csak erre vártak. Gyenge ragadozónak haldokló préda. Szánalmasan büszkék, Jogosan boldogtalanok. Ez már nem ő, Ez már nem az. Mégis körülhordozzák, Mint a véres kardot. Kitűzik mellükre, Halott pillangó papír rovardobozba. A szépség pedig nem hagyjaTovább…

MINTHA A szélmalom molnára keresi Don Quijote utódját, aki majd fehér lovon érkezik a kiválasztásra, megszellőzteti a történetet a szél, féltékenységében lefújja az elkerülhetetlen ütközetet. Nincs határa a mennyországnak, csak a pokolnak van területi igénye, a sors akár egy száraz cseresznyemag, ahogy találóan a feltálalt földbe jut, megemésztett húsa azTovább…

Daphné Python, a déloszi sárkány legyőzése után, Apollón büszkeségében eltelve, – vagy csak unatkozva, fene se tudja, mit hoz a holnap – meglátta Erószt, amint görbe íját éppen felajzza. – Pajkos gyermek, mi dolgod e hősi fegyverrel? Nem a te kezedbe való az. Aphrodité fia csak nevette, csibészen ránézett aTovább…

már nem panaszkodom az emléket összevetem a lehetetlennel a lehetetlent az elképzelttel folyton zörgetik a hálószobánk ablakát a jövő aluszékony hajléktalan fagyban hidegben borvirágos orral dirigál mondhatom kötekedik mondhatom ő a remény de reggelre csonttá fagy akármilyen vidámra is issza magát kudarcaiból nem talál kiutat mit nem talál – ezTovább…