28. lapszámunkban Válik Bernát munkái láthatók. Augusztusi lapszámunk tartalmából: Turczi István: A 121. genfi zsoltár Zalán Tibor: névtelen velszi bárd Izsó Zita: A hír Botz Domonkos: Azok a bizonyos nehéz idők Hartay Csaba versei Imre Flóra versei Bene Zoltán: Anya Pethes Mária: talán eső lesz Sziveri János: Tárgytalan remeklés I.Tovább…

Azoknak, akik rendszeres újságolvasók, bizonyára feltűnt már, hogy nem múlik el nap, hogy ne derülni ki valakiről az ügynökmúltja. Lassan már sikk lesz a sárdobálás, az ún. időzített lejáratás, vájkálás mások múltjában. Na, nem mintha a bűnösöket pártolni, vagy bújtatni kellene! De biztos, hogy az igazi bűnösökről beszélünk? Mert aTovább…

Anna Ferriero: Maybe… Poetry I Write simple water of broken sunsets, of distant Kisses I Paint mirages. I Sing the Stars of a distant sea those Distant Words sad and isolated. I’m looking for a beach that you touch the words at night, deserted the Inert existence * Anna Ferriero:Tovább…

この松の下に佇めば露の我 fenyőfa alatt merengve harmatcseppé nemesít e táj * 山に日の当たりたる枯野かな a bércek fölött izzik a fény alattuk tikkatag város * 行水の女にほれる烏かな fürdőző aktod szerelembe ejtette leskelő lelkem * 昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり míg álmodozom nyoszolyám felett felhők falkája kószál * 秋扇や淋しき顔の賢夫人 szomorú szépség arca legyező mögött emeld szemed rám * 金亀子擲つ闇の深さかな feneketlen kútTovább…

Látod, felettünk a kormos ég kacsintó szembogara villog. Körülölel a végtelenség, s mint egy radírozhatatlan billog, mindenütt a megújulás csillog. A perc békén adja át helyét az őt követő gyermekének. A fa bőre kinövi hegét, s amíg a gyökerek nedvet kérnek, az ágak virágot hozva élnek. A források vérüket ontva,Tovább…

Hogy ne lásson, úgy figyeltem azt a bárgyú alakot… Kuncogásom majd megölt már; ezt a borjú balekot! Toporog csak, zsebóráját minden fél perc unja… Szedelődzködj, ó, te öszvér, otthon vár a dunyha! Meg se mozdul, szeme kapkod, ideges, de még kitart. Látszik rajta: gyenge csontú, de kibírna hét vihart… RosszTovább…

Körök – Még talán Tatán vagyok ( ) mulandó már az örömöm… de most: visszafelé is megkerülöm a tópartot… – * Szösz – Kis szöszös szöveg: öreg tépi a szalvétát ( ) a kisebb részre írja: szeret és a többivel törli a száját… – * Fellélegző mondat I. – ATovább…

Az anyanyelvhez Magyar nyelv! Veled szólva szárnyalni kellene dalomnak, fényben, magasban, ám kit érdekel ma himnusz, óda? Nagy költők utódai, veréb módra csivitelünk, fürdünk a porban. Nem mentség: lágy női hangot, érces férfiszót — nem hallok zenét, csengést! Mégis elválasztod sötétségtől a fényt. Kulcs vagy az értelemhez, anyanyelvem, általad csöndönTovább…

Belső képeim ébresztgetnek, hagyjatok annak ami vagyok, formálják a hideg költőszívet, miközben fura ábrákat rajzolok. Posztumusz bomló virágom kihajt, de az illat neve ismeretlen, – mégis pusztítom e ritka fajt, általunk ismert égitesten. Feszes filozófiám térdig érhet, sziklákból sarjad gyógy virágom, illatot áraszt Magyarország felett, fűszer gyalázta ízes átkom. OkoskáimTovább…

kinek sorsa van, annak hazája is, nekem egyiket sem adta meg az Úr, csak ballagok amerre a lábam visz, hol boldogan, hol boldogtalanul. engem felmentettek Isten imádatból, mégsem ver érte semmiféle szégyen, s mert zsúfolt lett az ég a műholdaktól, más galaxisba költözött az éden. idelent régen térképpé züllött aTovább…