31. lapszámunkat Albert László festőművész alkotásai díszítik. Novemberi lapszámunk tartalmából:  Turczi István: Mars poetica Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Novák Imre: Az esszéíró Jóbi Annamária versei Filip Tamás versei Fetykó Judit versei Radnai István versei Major Petra versei Asperján György: Álmot láttam Pethes Mária: november Haikuk Debreczeny György: félTovább…

Hans Magnus Enzensbergerről Minden kornak megvannak a maga meghatározó egyéniségei, szellemi vezérei, mérvadó értelmezői, akik szavaikkal hatást gyakorolnak a közgondolkodásra. Platon, Arisztotelész, Voltaire, Rousseau, nálunk Széchenyi írásai jelentettek egykor zsinórmértéket. Napjainkban N. Chomskyt és U. Ecot tarják a legbefolyásosabb gondolkodónak, de sokan H. M. Enzensbergert is melléjük sorolják, mint akiTovább…

Évgyűrű valahogy minden elszalad a perc a szó a csonka pad a hangulat még kint ülünk a gitárszólam szétterül valahogy minden megharap befejezetlen szóragacs egy régi sóhaj itt lebeg etetgeti a perceket valahogy minden megmarad a múlt a mára felszalad megölelem mint régi fát sorsunk évgyűrűt fabrikál * Ólomlábú mivelTovább…

Távolodik Már távolodik, csitul, és csukódik, a többihez, a múltba berakódik… Öntörvényű. Visszajön, majd ellebeg Szeme, gondolata hol van, hol mereng? Hitek? Tagadások? – valóság: a csend… Rög koppan, magába zár e rend… – fülbevaló, rubinja, csillogása tán anyám emlékét magába zárta, vagy az a díszgomb, apám ingujjából, elmondhatná, mirőlTovább…

SAJÁT VILÁGOM TÁGULÁSA “Az olyan természeti törvényeknek köszönhetően, mint a gravitáció, az univerzum képes megteremteni és meg is teremti önmagát a semmiből. A spontán teremtés az oka, hogy a semmi helyett van valami, amiért a világegyetem létezik, amiért mi létezünk” (Stephen Hawking) mi az ok és világbuborékok- ban hol helyezkednekTovább…

Joso Ezek az ágak, hol az első rügy fakad – hulló virágok. A sírdomb körül tavaszi esőpermet – épp hogy élek. Zabkásahalom egy tökéletes tálban – újévi napfény. Ragaszkodni nem szükséges a dolgokhoz – lebegő béka. * Kikaku Telt tavaszi hold – fonott szalmaszőnyegen fenyőfaárnyék. Kabóca zümmög – a legyezőárusTovább…

Gyere ide! Nem tudom. Nem tudom, hová lett magabiztosságom, Hengerlő lendületem és higgadtságom. Mi ez a tétovaság? E zaklatott én? Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad, Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni. Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod, És mosolyod. Rajtam nevetsz? Tedd! Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc, Aki arcáraTovább…

… és sár és hegedű, mikor a könnyeidet szívják s varázs mégis! Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra, olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz, hosszú születésig. A szív hazatérése, más-más utakról, egyik napról a másik napra, álmot, színpadot ízlelve mondatokról, lágy, kovácsolt, lantos szavakra. s hullni, s feltűnni,Tovább…

Álomkirálynő Esti csendben rám lel a nyugalom. Az apró pihéket nézem nyakadon. Légzésed zenéje lassan felemel, nézem arcod, még most sem hiszem el, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, együtt rezdülve, mint fával a levelek. Ősz van. Lassú szelekkel jön a tél. Lábadhoz hullok. Apró falevél. Társaim súlya, véd ésTovább…

Délután a napi salakmennyiség e délután konténerében billeg dolgaim fölött nemsokára rám zuhan sietnem kell tehát menteni maradék álmaimat nem lesz nehéz soványkák már lötyög rajtuk ez a kedd is talán elhibáztam valamit ha fölismerném is mit és hol az már nem segíthet a belém- ágyazódott cselekvéssorok maradandó sérüléseket okoztakTovább…