Hegedüs András: A kerekítés szabályai

Ma megtanítom nektek, hogyan kell spórolni. Nyilván sokan közületek most összenéztek, és forgatjátok a szemeteket, miközben arra gondoltok, hogy nektek akar valaki papolni? Nektek, akik oly régóta veritek a fogatokhoz az utolsó garast is, amit megkerestek? Hát hogy jön ez a jöttment ahhoz, hogy kioktasson titeket valamiről, amiben magatok is mesterek vagytok? Én mégis vállalom ezt a hálátlan feladatot, pusztán a ti érdeketekben. Önzetlenül magamra veszem a meg nem értett próféta szerepét, szótlanul fogom tűrni gúnyolódásotokat, köpéseiteket, a száz korbácsütést. Töviskoronát tehettek a fejemre, sóval hinthetitek be sebeimet, feldarabolhattok, sőt még okoskodó bolondnak is nevezhettek, én akkor is elmondom, amit el kell mondanom. Még, ha halálom után arccal lefelé, összekötött kezekkel temettek is el, jelöletlen sírba, nem hallgathatok! Nem hallgathatom el előletek az igazságot arról, hogy miként használhatjátok a matematika erejét.

Oh, lám már hörögtök, prüszköltök, köhögtök, morogtok. Mit jövök én most a matematikával, hogy jön ez ide? Hisz ti pontosan beosztjátok a jövedelmeteket az utolsó fillérig. Már a hónap elején porcióztok. Külön dobozba teszitek a számlákra valót, a konyhapénzt, a törlesztő részletet, és, ha még marad, a váratlan kiadásoknak és a remélt megtakarításnak is külön zsebet nyittok. Én ezzel tisztában vagyok, nem felelőtlen fajankónak nézlek titeket, szó sincs ilyesmiről. De higgyétek el, a számtan nemcsak ebben segíthet nektek. Tulajdonképpen, ha belegondoltok, azt a kevéske kis pénzt, amire hónapról-hónapra szert tesztek, egy kisiskolás is képes lenne öt felé osztani. De amit én mutatok most nektek, attól eláll majd a szavatok, mert a matematika hatalmával további forintokat takaríthattok meg!

Látom, kétségeitek vannak. Érzem a felém áradó dühöt és értetlenséget, a hitetlenkedést. Mit akarok én? Azt hiszitek rábukkantam valami olyan titokra, amit az elmúlt évezredek kamarásai, kincstárnokai, uzsorásai, fösvényei, könyvelői, osztálypénztár-kezelői nem ismertek? Hiú balgaság, balga hiúság – ezt gondoljátok. Meg azt: csak egy újabb bolond, akit elkapott a hübrisz, egy pék, aki megálmodta az egyenes kiflit, egy kocsmáros, aki azt hiszi, neki jutott először eszébe vizezni a bort. Vanitatum vanitas!

Igen, sokan közületek megvetnek és lenéznek engem, míg másokban már felmerült a gyanú, hogy talán tényleg megtaláltam a Bölcsek Kövét, rábukkantam Eldorádóra, a kezemben tartom a Szent Grált. Tudom, hogy vannak már köztetek, akik hisznek, de még a bizalmatlanság marcangolja őket belülről. Talán én ismerem a Titkot, de nekik mi hasznuk lehet belőle? Biztos, hogy valahol van apró betűs rész, mert a mai világban nem létezhet olyan praktika, amellyel mindenki jól jár. Igen, ez jár a fejetekben. Próbáljátok meggyőzni magatokat, hogy savanyú a szőlő. És, ha találtam is valami módszert, az végső soron csak nekem teremhet. Tévedtek!

És tévednek a kishitűek is, akik se nem tartanak csalónak, se nem kételkednek módszerem sikerességében, csak önmagukban. Úgy vélik, ők túl gyengék és ostobák ahhoz, hogy felfogják a nagy egyesítő elméletemet, mellyel megkönnyíthetnék életüket. Félnek tőle, hogy képtelenek elsajátítani a magas matematika azon fogásait, melyek minden bizonnyal nélkülözhetetlenek módszerem sikeres alkalmazásához. Könnyebb szomorúan, lehajtott fejjel eloldalogni, mint egy pillanatra kihúzni magukat, hogy nyitott füllel és tiszta szívvel hallgassák az Igazságot.

Látom, mostanra már a legmegátalkodottabbakban is elvetettem a remény magvait. Feltámadt bennetek a kíváncsiság, és valahol mélyen, lelketek egy kis sötét zugában már növekszik a bizalom irányomban. Azt mondjátok magatoknak: és mi van, ha igazam van? Mi van, ha rátaláltam egy olyan metódusra, mellyel még több pénzt lesztek képesek megfogni a hónap végén, melynek következtében, hosszú évek takarékoskodásával valóra válthatjátok titkos kis vágyaitokat. Mert vannak ilyenek, nem igaz? Ne pironkodjatok, hisz mindenki megérdemel egy kis kényeztetést!

Nocsak, valóban mosoly játszik gondterhelt arcotokon? Ne szégyenlősködjetek! Ismerjétek be magatoknak, mennyi mindenről kellett már lemondanotok. Mit tehetnétek, ha rendelkeznétek felesleges forrásokkal? Jól van, semmi baj. Ne tartsátok vissza könnyeiteket! Sportújság-előfizetés? Ragyogó! Pedikűr? Csodálatos! Az autó teletankolása? Látjátok, megy ez! Oh, érzitek már az ízét, igaz? El tudnátok viselni, ha ilyen könnyű lenne az élet, ugye? Akkor figyeljetek rám jól, mert elmondom nektek a titkot.

Az első és a legfontosabb szabály annak elfogadása, hogy nem egy új és ijesztő misztériumot tárok elétek. Szó sincs ilyesmiről, ezt higgyétek el, és fogadjátok örömmel, hisz azt jelenti, hogy bárki képes lesz használni a maga boldogulására. De nem akarok hazudni, az elején nehéz lesz. Bele fogtok majd zavarodni, sokszor elfelejtitek alkalmazni. Sőt, hibázni fogtok, és az egész a visszájára fordul! De a kezdeti kudarcoktól ne csüggedjetek el! Idővel rutinná válik, és folyamatosan alkalmazni fogjátok, olyan természetességgel, ahogy sétáltok vagy levegőt vesztek.

Ohó, látom a bennetek tomboló feszültség már a tetőfokára hágott. Agyatokban démonok követelik őrjöngve, hogy mondjam már el, miről van szó, míg szívetekben egy egész afrikai törzs dobol eszeveszetten, esőért fohászkodva. Ne aggódjatok, nem húzom tovább az időt! Hisz, ahogy már említettem, mindent önzetlenül, a ti érdeketekben teszek. Azért élek, hogy szolgáljak. A ti boldogulásotok a legfontosabb a számomra… Ne türelmetlenkedjetek! Mondom máris.

Mint azt mindannyian tudjuk, szinte az összes üzlet alkalmazza ellenünk azt a piszkos cselt, hogy termékeik ára kilencre végződik. Figyelmetlenül leemelünk valamit a polcról, gondolva, hogy, teszem azt, csak hetven forint, de valójában nyolcvan. Nagybevásárlásnál a sok árucikknek köszönhetően akár több száz forinttal is megugorhat a végösszeg! Tűrhetetlen rablás, azonban sokáig semmit nem tudtunk tenni ellene. Aztán bevonták az egy- és kétforintosokat, ezáltal a jószerencse a kezünkbe adta a fegyvert, mellyel visszavághatunk az árusoknak. A kerekítés szabályait!

Látom, nem értitek. Még! Viszont nemsokára megvilágosodtok. Egyszerűen adjátok össze, az árakat, és figyeljetek a következőkre: Ha a blokk utolsó számjegye három, négy, nyolc vagy kilenc, vigyázzatok! Ekkor az összeg felfelé kerekül a végén, és bukni fogtok rajta. Vagy tegyetek vissza valamit a polcra, vagy vegyetek hozzá egy újabb tételt, de ne hagyjátok! Ne legyetek saját pénztárcátok ellenségei! Ha a végösszeg nullára vagy ötre végződik, akkor ugyan nem veszítetek, de nem is nyertek. Ez az origó, az alappont, aminél semmiképp nem adhatjátok lejjebb. De ez még nem igazi haszon, csak egyszerű spórolás. Annak megakadályozása, hogy a szégyentelen kufárok súlyos forintokkal rövidítsenek meg titeket. Az igazi élvezet azonban akkor következik be, ha sikerül kihoznotok, hogy a számla egyre, kettőre, hatra vagy hétre végződjön. Ekkor ugyanis lefelé fog elmozdulni a mérleg nyelve, és azok a forintok nálatok maradnak.

Állj, ne kiabáljatok! Tudom, hogy felzaklató, amit elmondtam, de hadd magyarázzam meg, hadd oszlassam el kétségeiteket! Először is: az összeadás nem olyan nagy ördöngösség, mint ahogy néhányan most felháborodva számon kéritek rajtam. Mivel csak az utolsó számjegyek számítanak, ezért csak azokat kell összeadni. Nem vagyok bolond. Ki akarná fejben kiszámolni tucatnyi többjegyű szám összegét. Szó sincs ilyesmiről. Minden egyes tételnek csak az utolsó számjegyét kell figyelembe venni. És egyjegyű számok összeadogatása talán megy mindenkinek. Általános iskolai elsőosztályos anyag. Jól van, látom megértettétek. Örömömre szolgál.

A másik aggályotok is téves. Szó sincs arról, hogy egy-két forint megtakarítása nem ér meg ekkora hajcihőt. A kerekítések miatt nincs olyan, hogy „egy-két” forint. Csak ötforintok vannak! Mert, ha lefelé kerekül a mi javunkra, öt forintot nyerünk, és, ha felfelé, öt forintot vesztünk. Ilyen egyszerű. Mivel nem tudunk huszonhét forintot kifizetni, csak huszonötöt, és huszonkilencet sem, csak harmincat. Látjátok már, mire megy ki a játék? Ugye milyen egyszerű, mégis milyen elegáns?

Tételezzük fel, hogy minden nap elmegyünk bevásárolni. Ez nagyjából fedi a valóságot, mert néha naponta többször is veszünk valamit, máskor nem kell semmi a boltból, így átlagra kijön. Mit jelent ez? Ha napi öt forintot spórolunk, akkor az egy hónapban százötven forint. Az egy kiló kenyér, vagy három másfél literes ásványvíz egy szupermarketben. Majdhogynem egyheti élelem! De ne legyünk kisstílűek! Egy évre számolva: ezernyolcszázhuszonöt forint marad a markunkban! Egek, milyen hihetetlen összeg! Ebből akár elmehetünk egy szerényebb étterembe megvacsorázni, vagy kifizethetünk egy nyári gázszámlát.

Értitek már, milyen nagyszerű módszert adtam a kezetekbe? Látom, megnyugodtatok. Hisz elcsendesedtetek. Arcotok kisimult, kifejezéstelen lett. És most lassan közeledtek felém, hogy kifejezzétek hálátokat.

Ugye?