Hrabovszki Diána: tükörország

sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer,
aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én
pont olyan, és valahogy mégis más
az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok,
csak rosszabb kiadásban
megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni
amilyen végül sohasem lettem
vagy csak torkon ragadnálak és üvöltenék

szóval te vagy az, aki helyett a pofonokat kaptam
te vagy, aki helyett nekem kellett
kicsit belehalni mindenbe
hogy neked ne kelljen, hogy te mindennek
a szebbik oldalát láthasd
te vagy a fehér, én a fekete
azért esik a vajaskenyerem vajjal lefelé, mert ott állsz a padló alatt
egy tükrözött világban, ahol neked pont a jó oldalára esik
azért nem tanított biciklizni apám,
hogy a túloldalon téged taníthasson
mert ez olyan dolog volt, amit két párhuzamos világból egyszerre csak egyben lehet megtenni

amikor én megszégyenültem,
a túloldalon téged épp megtapsoltak valamiért
amikor csak jelentéktelen második lettem
életem összes jelentéktelen versenyén
te első lettél, és anyáék étterembe vittek megünnepelni
és én hazudtam nekik helyetted kamaszként
hogy te tökéletes mintadiák lehess
ott a túloldalon, ahová a belső szoba
baloldali szekrényének alsó rekeszén keresztül lehetett átmászni

csak addig fértem át, ameddig elég kicsi voltam hozzá
amikor nálunk éjszaka volt nálatok nappal
minden éjjel a szüleinket néztem
ahogy a szép márványpadlón kopogós cipőben tüsténkednek
de sosem mertem hozzáérni semmihez
mert minden olyan idegen és rideg volt
pont, mint a márványpadló
és éreztem, mennyire nem tartozom oda
és azt is, hogy soha nem fogok ilyen helyre tartozni
mert ez előre elrendeltetett valahol a génjeinkben
a tiédben és az enyémben is előre kódolva volt
ki hová tartozik, kinek hol van a helye
a belső szoba baloldali szekrény alsó rekeszének melyik oldalán

te az emeleten játszottál
sosem láttuk egymást, de tudtam, hogy ott vagy valahol
és azt is tudtam, hogy te nem mászol át soha azon a szűk rekeszen hozzánk
mert túl elfoglalt vagy abban a hatalmas házban
talán azt sem tudtad, hogy létezik
de nálunk nem volt emelet, így könnyebb volt megtalálni a szekrényt benne a rekesszel
legalább egy dologban nekem kedvezett a sors
vagy te is tudtad, hogy ott van
csak sosem érdekelt, milyen a rosszabbik oldalon lenni
olyan könnyű, azt mondják, megszokni a jót

©Sándor Edit: Min. – 2020