Kolumbán Jenő: A kisebbik fiú

“…és az Emlékek Országútja akárhány
sávos is egy könnytócsába vezet”
/Orbán Ottó: A repülés fölfedezése/

Miből gondolod, hogy emlékezni jó?
Újra gombostűre szúrni önmagad.
Törött árbocú lyukas az a hajó,
ami a múltból a jelenbe haladt.

Mögöttem is út van, és előttem is.
Merev arcomba világít egy lámpa,
és ha visszanézek látom magam is,
nem jó nekem az emlékező arca.

Múlt képek rongyaival takargatni
egy régen lett be nem hegedt nyílt sebet,
és buzgón újra megint felvakarni…
Véresre emlékezni a lelkemet.

A kor nem érdem- mondják- ,csak állapot.
Minek a múltat folyton újra élni?
A jelen, és jövő hogyha átkozott
akkor is lehet néha még remélni,

hogy élhetek sokáig kedvem szerint,
Ha majd az emlékek árja visszahúz,
köpök egyet nagyot a múltra megint.
Eljátszom újra a kisebbik fiút.