Kificamodott térben, időszilánkok között lebegő hídon tévelyeg a múlt, szobáról szobára jár halk könyörgéssel. Pislákoló fényben kitörni készül a jelen egy emlék lakatolta kalitka ajtaján, apró remény-madárkák hiába repkednek, bódultan koppannak a semmi ablakán, fantáziált árnyékfalon lángoló kérdőjelek, belül egyre ingerültebben dobol a vér, az értelem dac-vitorlába kapaszkodik, míg rém-Tovább…

Felégetett út, felszántott mező az eltűnt, de mélyen létező fény színeket keres, ragyog. Csendhálódba ragadt rovar vagyok. A Tisza parton állok csendesen, mit más nem lát, most is azt lesem, hogy árnyékod délcegen oson, át a hajnali szellemvároson. Az utcák, parkok, kocsmák és terek, mind konganak, ismeretlenek, s hiába zúgTovább…

A nevem Szökőcs Zsófia, 19 éves egyetemista hallgató vagyok, a BBTE kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Szatmárnémetiben születtem, de tanulmányaim miatt pillanatnyilag Kolozsváron tartózkodom. Úgy gondolom egy elég sokszínű személyiség vagyok, ugyanis több mindenbe belevágtam az elmúlt évek során: jártam dobolni, fuvolázni, pillanatnyilag autodidakta ukulelézem, emellett jártam énekórákra, és odahaza benneTovább…