hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…

Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap! Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap. Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka. Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna. Éjjel a fagytól dermedTovább…

Hó(m)esés Lomha fagy jár csipkebogyót csipkedve a hegyoldalon, hideg eleganciával lép át dértől reszkető fákon, megdermedt vízfalon – távoli tornyok mély torkú harangjai égi dalt zengenek, s a hóillatú szélben eltévedt pihék pajkos körtáncba kezdenek. * Ünnepre várva Huncutkodva int búcsút az ősz, szeplős levélkéin még ékes bíbormáz időz, ködTovább…

Viktória bár várta a Mikulást – nagyon jó kislány volt idén – mégis elszomorodott, amikor a csizmáját pucolta. Ugyanis kint, az erdő fái feketén, sötéten hajladoztak, sőt a kertet, az udvart és a házak tetejét se fedte még hó. – Mi a baj, Viki, miért szomorkodsz? – kérdezte tőle azTovább…