Murányi Zita: hó helyett

hó helyett örülni kéne a sárnak
csupasz faágak kaszálnak
semmibe tárt angyalszárnyak
szürke az aszfalt a léptek kongása
visszhangos vasárnapi hozsánna
nem szent profán ez a csengés
a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés
két ág riadva konyul össze
a holt fák törékeny szárnyait isten
mozdítja meg hátha két gally között egy
havas éjen még fölfehérlik az elveszett éden

*Első közlés

©Vajda János- Mártély

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük