Hol az a kőtábla, mely léted felkent törvényeit fennen hirdeti? Mely utat mutat és ösztöneid labirintjában eligazít? Ha lenne is, természeted ellen való. Sem por, sem parázna angyalok nem röpíthetnek akaratod túloldalára. Inkább tévelygésed óriásléptei. Inkább égbolt-szakadék. A magadé vagy, már végképp magadnak. Nincs törvény, mely megrögzött dobbanásaidtól eltávolít. SemTovább…

Fázott a rövid ujjú ingben, nem gondolta, hogy május végén még lehet ilyen hideg. Az öreg Ford is nehezen indult, köhécselt egy kicsit, majd feketén gomolygó füstfelhőket eregetve nekilódult a saras utcának. Rosszul aludt az éjszaka, a tegnapi nap járt fejében. Főnökasszonya kétértelmű célozgatásai felborították a nyugalmát. Meg sem fordultTovább…

Ötödik osztályos voltam. Késő ősz volt, a levelek többsége már búcsút intve társainak avarrá szenderült. Az osztályterem a második emeleten volt, ablak melletti padomból a külvilágba révedve rendre nagyszerű megfigyeléseket végezhettem. Aznap a megritkult lombú fákon civakodó mátyásmadarak, és kedvenceim, a gallyak, levelek különös együttállásából kirajzolódó figurák csalták el gondolataimatTovább…