Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek, mintha mindenki tartozna valakihez. Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út, egy kisgyerek szerint olyan az arcuk, mint egy vajas felével a földre esett kenyér, amibe beleragadt a sok piszok. Harmonikaszerűen összegörnyednek, üres tányérok szélén elnyomott csikkek, a félelem lassan beszivárog közéjük, víz aTovább…

Mélyaltatás Az élet végtelenszer ismétlődik, suttogja a fülembe az ápolónő, míg a vénámba szúrja a tűt, de én tudom, hogy hazudik. A falon egy szétkent rovar újra összeáll, és elindul a fény felé. * Demens ikon Nem ismer meg. Az ágy szélén ül. Beszélni kezd, egy megbénult nyelv szavakat formál,Tovább…