Izsó Zita: Határátkelés

Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,
mintha mindenki tartozna valakihez.
Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út,
egy kisgyerek szerint olyan az arcuk,
mint egy vajas felével a földre esett kenyér,
amibe beleragadt a sok piszok.
Harmonikaszerűen összegörnyednek,
üres tányérok szélén elnyomott csikkek,
a félelem lassan beszivárog közéjük,
víz a léket kapott hajóba,
ledőlnek a csupasz földre,
a holdat, az égre köpött,
fehér meggymagot nézik.
Amikor elalszanak,
végre elmúlik majd az éhség.

*Éjszakai földet érés – scolar l!ve, 2018