On:
In: Szépirodalom, Vers

emlékszem padon ült egyedül és úgy havazott mintha az Északi-sark épp mellkasába költözött volna esett az elhagyott városligetre és akarta, hogy hulljon, szakadjon szüntelen, hogy a hó eltemesse örökre, vagy legalábbis míg sarjad az olvasztó tavasz felette írta a kristály alakú verseket melyek sapkájára, kabátjára, és mindent temetve ráestek moccant,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…