Kötelék Mint betűk nélkül a füzet, nem létezhetnék nélküled, az örömöm, mi élni hagy, s az összes bűnöm is te vagy, mint madárcsőr, toll, szárny, karom, úgy vertél fészket vállamon, s már belebékélt a világ, hogy röppenőket szül az ág. * Pitypangoló Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelekTovább…

Julcsinak Ha az utcán járok-kelek, úgy érzem, a világ kerek. Mindenkinek jó a kedve: meg lehetünk elégedve. Nem kell hogy a szívünk fájjon, minden szép e- zen a tájon, itt ligetes, ott meg bankos, kicsit puccos, kicsit punkos, takaros – sőt: takarékos! –, csak: nem elég csapadékos. Az meg aztánTovább…

a hídról még visszanéztem a Dunára épp átlót húzott a nap Buda és Pest közé egy szikrázó stéget ami a naplementével azonnal elkorhad pedig úgy kéne hogy sok minden állandó és én sem esnék folyton darabjaimra egy régi kőfal és rajta az f betűn a felső csiga a málló törmelékekenTovább…

Te vagy te vagy mindörökké a kikötő felé haladó hajó nyugalma te vagy titkolt szenvedélye a kalandozóknak te vagy a távozás – az örök lehetetlen – szeretek eltűnni mélyen a szemedben akár egy sejtelmes éjsötét erdőben ahol a fák között átsüt a fény szeretek húsodba marni szenvedéllyel keresem mi bennedTovább…

  Dzsámi A kupoláján most együtt napozik a kereszt és félhold. * Felhőgyár Bárányfelhőket pöfékel a sok vidám Zsolnay-kémény. * Szabadság Alszik a Mecsek, Niké szobra őrzi az álmodó várost. * Székesegyház Vaskos tornyain griffmadarat simogat a nyári holdfény. * Havihegy Ködben a város lent. Egyedül maradtunk: én és aTovább…

a lila kabátos hölgy a lila kabátos hölgy ott állt a ház előtt és cigarettázott a lila kabátos hölgy ott állt és cigarettázott mögötte a ház a lila kabátos hölgy a ház előtt állt és ott cigarettázott a ház ott állt a lila kabátos hölgy mögött aki cigarettázott a cigarettaTovább…

  Sírunk veled, jó anyánk Gaia, könnyünk öledbe hullva gyönggyé lesz. Te fűzöd láncnak, asszonyok nyakukra illesztik, majd föléd térdelve imát mondanak a gyermekekért. Fekete ruhában várnak a percek, egy dalocska kóborol egymaga, fehér pihét bont a nyárfa, ejti zöldellő fű karjába, onnan öreg pad karfájára ülve nézi a világTovább…

Fel a gyökerek alól a bogarak most felragyognak lárva-csupaszon és vonzzák őket fényes fonalak és fennakadnak vén lámpavason és bontogatják boldog szárnyaik és membrán-lelkük percekig remeg s a kancsal fényben ők is elhiszik hogy megszületnek majd mint emberek mert űzi őket ösztön s akarat de megbénítja szárnyukat a csend ésTovább…

A tettek mezején A tettek mezején ne próbálkozz, ne küzdjél, ne bízzál bízva, ne és ne és ne és ne mondj nemet. A tettek mezején felhabzik minden, cseresznyevirágzáshoz hasonlatos, ahogy fújja a gyenge szirmokat a gyenge szél, lassan lángok nőnek a végtagjaidon, de nem emésztenek el, a tettek mezején nemTovább…

Már este hét is elmúlt, mikor eszébe jutott, aznap még semmit sem evett. Ült a konyhában, három tojásból rántottát készített, apró kolbász darabokat pirított a pattogó zsírban, aztán szeletelt gombafejeket zúdított rá; kínai gomba, ma már minden kínai, még ő is. Felnevetett. Hétfőn az ablaknál ücsörgött, a sarkon befordult aTovább…