Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön, Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó, Puha kezeddel barangold be testemet, Ne hunyd le szemed, Oldozd fel bennem a félelmet, Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek Látványa ne riasszon többé! Erősíts meg engem, Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben. Ne hagyj árván, szomjan, Ne hagyd elvarratlan’ elnyűttTovább…
Talán csak nem jó helyen kerestelek eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés járatait, beszivárog a hiány szülte lyukakba, hézagokba, s én hiába véllek felfedezni mindenhol, ahová a te korodban rejtőzni illik, félreeső zugokban, nyikorgó zárak, falépcsők réseiben, beesett szemgödrökben, ráncos szájszögletekben, azTovább…
Az újrainduló mutatókról 1. a régi falióra minden nap megáll 30-40 percre erőt gyűjt ilyenkor önbizalmat további körökhöz azután elindul ismét hogy folytassa útját a következő megállásig az állítólag közösen elfogadott (holott valójában szintén önkényesen megállapított) idő múlásától már régen elszakadt nem érdekli de a szolgálatot fontosnak tartja él mertTovább…
Megérkezés nélkül A fényes nap felé vonszolom magam, lelassulva, négyszög sivatagban, lehajtott fejjel araszolok, fölöttem lebeg a szél, konokul megállok, nem akarok megérkezni. * Öregség Melle nehezül, ideges gondjai a tavaszi tájban apróra tépik kék eget. A szorongás torzult kölykei érthetetlenül ordibálnak, megváltók ágálnak tucatszám. Szétmarcangolja sorsát és nem riasztjaTovább…
Már csak átmosolyog rajtam a hatalmas Ég. Ha lenne még hitem, talán fohászkodnék. Meg nem értettségem magamba temetem: szívembe mart vádakkal hal ítéletem. Ajkam már nem mozdul és a szemem se lát; kerülgetem évtizedek hordalékát. Koldus-létem elé vetett lélek-moslék etet ma is, s úgy teszek, mintha jóllaknék. Ha marasztalsz, kényeztessTovább…
Ismeretlen szép tavaszodik. bárhova nézek, mindig az a vers jut eszembe, amit egy éve írtam volna rólad. mert egy éve verset írtam a tökéletes lányról, akiről tudtam, hogy nem létezik. persze halál előtt mindig próbálunk megtérni, úgyhogy egy olyan faluban rejtettem el a legszebb reményeim, ahonnan már minden lakó régTovább…
Olykor hosszan hallgatok, már-már pazarlom a csendet, de találtam én ebben, valami földöntúli rendet, itt, a nagy zajok korában – mondhatnám józanságot, de tudom, ezt meg kell magyarázzam, hát megteszem: ittas mind, ki túllármázza az életet, s most biztos a szokásosat képzeled: egy deci a pohár mellé, egy deci bele…Tovább…
Ki versében rejlő hű szavakkal, ki ecsettel, varázsos szén darabbal, ki dobbanó szíve tiszta énekével, ki hegedűből előcsalt víg zenével: Hirdesse! Hogy értse meg minden érző lelkű ember, érte virrad fel holnap is a zsenge reggel, érte ül a pacsirta a kerti faágra, s adja a világnak dalával tudtára, hogyTovább…
Válogatott versek. Szerzői kiadás, 2009 Érdekes világba vezetnek Dudás Sándor versei. Olyan világról lebbentik fel a fátylat, melyet mi – átlagemberek – csak hírből ismerünk. A hallássérültek világába. Dudás Sándor kemény, egyenes jellem, soha nem sajnáltatja magát. Verseire mégis valami különlegesen lágy líraiság jellemző, a beléjük kódolt dallamossággal vibráló világot tárnakTovább…