Ádám Tamás versei

Szentjánosbogár, ajakfény

Készülök, kiszínesítem magam,
lemoshatatlan rúzst ken számra
néhány túlérett meggy,
púdert rak arcomra
segítőkész királylepke,
szemöldököm seregélyek
csipegetik, hajamat nem kell
már fehéríteni, testem
ráncosítása is megoldott,
elkészültem, lefeküdhetek
mindenkivel, fizethettek értem,
én már megfizettem a csonka
szerelmekért.

Csutakolnak, csinosítanak,
mégsem a szempillaspirál miatt,
nem is a szentjánosbogártól
kapott ajakfény miatt lettem
kurva; az eltékozolt percekre
fogtam.

*

Rántott csirke

Konyhám faláról lehagyták
a Michelin-csillagot. A csirke
apró szemét tojásban forgatom.
Parányi kavicsokká keményednek
a zsemlemorzsák, feketére égeti
a Tescóban vásárolt húst az
éjszaka. Holnap megint virágmintás
kötényt veszek.

Konyhámban füst száll alá, darázs
pihen a hűlő tűzhelyen, majd
beszökik a nadrág alá, mozgásra
késztet. Nyújtózkodom, elér
a végzet, asszonyom is elhagy,
zsíros kenyér lesz ebédre.

Kitüntetem magam, szaggatok
az égről egy elcsavargott csillagot,
Michelin-csillagot.

 

*Első közlés