Albert Zsolt: Fiamnak

az elmaradt ballagásról

Ez egy olyan maraton volt, hogy közben
többször feladhattad volna, csak mindig
eszedbe jutott a cél és a mézes eufória.

Most, mire ideértél nem várnak sorfalak.
Vagányan legyintesz, hogy nem is kellett
volna. De szemedben mégsem az öröm,

inkább lassú nyugalom víztükre feszül,
melyen éveid színét vesztett szirmai
között halhatatlan küzdelmed hever.

©Csikós György – Nyári mikulás

1 hozzászólás

  1. Szívesen olvastalak.

Comments are closed.