Batári Gábor versei

Limerick-lánc-részlet

Volt egy had-ír posztja ordonánc,
zeneszó kezén, mint a kard-tánc.
Orgonát foga közt ¬ ¬-
úsztatta a hangközt,
így jut túlpartra, mint orgonánc.

Szövött víz-hangból katedrálist,
káromkodásból bugyellárist
vacogva, csodapók.
Bugyellár mondhatnók,
vagy hogy: pénzgyűjtő kelta artiszt.

Mi ne győznénk, hiszen bugyellár
a bugyli fricskánk, bár l’art pour l’art.
Jelszó: bugyi, bicska
éle (dies IRA)
az ír, pajzs tettük intersztellár

is. Batárja mégis csak bricska.

*

Limerick-lánc-részlet folytatódik

Anti-rebel

Lamberg kezében szív, felette
ég és föld lángol, Dankó szíve.
Felette nem föld,
ami lángol: felföld.
A kicsi Gorkij mind megette.

Tíz kicsi Gorkij, egy Petrovics.
Egy elment vadász’-ni-hil nimis.
Így Lambergnek nyakán
kötél nem lőn kaján,
nem dörghet antifa-nemezis.

És feltámadt sok-sok cárevics.

*

Rumí és a rum
Én tanul angol

Rumí isz egy teát egy úrral,
Nem találkoz még Port Arthurral.
Perzs’ poét’ rum nem isz,
De bordalt… emez is.
Csatája volt a king Artúrral.

(Nem ütötte meg a Nemezis).

*

Kocog a lét

Szabad asszociációk feketére, fehérre, kékre, szőkére

Kocog a lét
Mint Pilinszkynél
A Bárány az üvegtengeren,

Havas erdőkön, hollós mezőkön feketén, fehéren,
Mint zongora-billentyűk, – nem adys fekete
Zongora, – inkább, mint nappal és éj,
Kocog a lét,

Sakktábla: játszmák és mezők.
Hatvannégy per hatvannégy.
Szobák és titkos szobák,
És kocog a lét,

Vajon kit választunk e kocogó létben?
Kék szakállt,
Szőke szakállt?