Izsó Zita: A becsapódás pontos helye

Próbálok úgy tenni, mintha valaki
elárulta volna nekem a titkaid.
Mintha aprólékos munkával,
hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból
sikerült volna kiszednem mindent,
amit neked évekbe telt elfelejtened.

És mintha azért jöttem volna,
hogy mindezt visszahozzam,
az elrontott játékokat,
a sok kihízott ruhát,

és a csikket,
amit egy alkalommal nem vittél el
a legközelebbi kukáig,
hanem a földre dobtál,
mert tudtad, hogy ha megszakítod
a beszélgetést,
akkor nem mered kimondani,
amit azóta is szégyellsz,
hogy jobb lenne, ha már nem élne,
akkor haljon inkább meg.

Azóta sok idő telt el. A sír mindig szép és
rendezett.
A többi családtag csináltatni akar rá egy
szobrot,
te mondasz valamit a formák
feleslegességéről,
én pedig elfelejtem az udvariaskodást,
és közlöm, nem a te hibád,
akkor már orvosi számítások szerint
rég nem kellett volna élnie.
Te azt mondod, a szobrásztanulók jó időben
az egyetem kertjében gyakorolnak,
szerinted mindig párosával lenne érdemes
kimenniük,
mert utólag nehéz bevinni a szobrot, amit
csináltak,
utólag nem könnyű magunknak
megbocsátani.

Aztán előveszed az ismeretlen város térképét,
és kijelented,
ha nem történik aznap semmi,
akkor idén is oda mentek,
és megmutatod nekem
a szobor helyét, ahol mindig találkoztok,
miután ő elnemt a régészeti múzeumba,
te pedig
ettél egy fagylaltkelyhet a kedvenc helyeden.
Nézzük egy darabig az ujjad hegyét,
azt a pontot,
ahova idén is meg kellett volna érkeznie.

Az a térkép talán már el is veszett,
de én még most is meg tudom mutatni,
hova esett az asztallapon az a pont,
és ha merőlegest állítottunk volna bele,
az egyenes hol fúrta volna át
a húsz milliméter vastag laminált padlózatot,
és a négy emelettel lejjebb található
betonalapzatba
pontosan hol hatolt volna bele –
sokáig megmarad majd bennem,
mint karon az oltás nyoma
vagy a becsapódás pontos helye.

*Izsó Zita: Éjszakai földet érés – scolar l!ve, 2018

Vélemény, hozzászólás?