Lackfi János: Ne félj

Ne félj, Illés, menj fel a királyhoz,
igaz, lenyisszantott prófétafejekkel focizik,
de mondd csak meg neki, hogy éljen tisztességben,
tartsa meg a szövetséget, különben jaj neki.
Ne félj, ha kígyókon és skorpiókon jársz,
ha csalán és tövis bököd,
nem árthatnak neked, ha nem engedem,
szikrázó gyémánttá teszem homlokodat.
Ne félj a túlerőtől, ne lágyuljon meg a szíved,
maga Isten küzd érted, aki kihozott Egyiptomból,
küldd haza, aki retteg, s neked adom a győzelmet,
nem emberi erő vívja ki.
Ne félj, nem vallasz szégyent, nem ér gyalázat,
az Úr tartja jobbodat, sorsod örömre fordul,
gyalázatodra többé nem emlékezel.
Ne félj, mert veled vagyok, és megmentelek,
én alkottam minden puha csontodat,
anyád méhétől fogva vigyáztalak,
gyermekeidet visszahozom messze földről,
békében éltek majd, nem háborgat senki.
Ne félj, Ruth, áldjon meg az Úr, rokonom vagy,
megmutattad hűségedet, nem adtad el magad,
kiváltalak a szolgaságból.
Ne félj, nem kísértet, én vagyok az,
igen, járok a víz tetején, nem kell úgy odalenni,
most vagy én teremtettem a világot,
és akkor ez semmiség, vagy nem,
akkor meg hallucináltok.
Ne félj, József, feleségül venni Máriát,
tőlem való a gyermek, akit fogant,
ne kövezd meg és ne bocsásd el,
nagy lesz a jutalmad.
Ne féljetek, asszonyok, kik a megfeszített
Jézust keresitek, üres a sír, az üresség jó jel,
betöltheti az Isten.

*Lackfi János alkotói oldala

© Barta Lászlóné Enikő – Gewitter

Vélemény, hozzászólás?