Lipp Márta: Ez a vers

ez a vers nem az enyém
csak hozzám menekült
nem akarja hogy megírjam
csak hogy hermetikusan zárjam le
az ajtókat ne férjen hozzá senki
aki avatatlan akkor hát el kell döntenem
hogy eltömöm-e a réseket
nem kér inni nem kér enni, jó,
távol tartom tőle a csöndet
a reményt és a fényeket hogy ne zavarjon
de nem elég neki azt kéri
hogy vegyem vissza a szavakat megteszem
verset írni nem magányos
vállalkozás millió költő szerelme
izzik föl egy szóra amivel a szívébe jutottál,
de te nem szóról szóra mész,
ki marad fönn a gondolat után,
amit kitettél, talán kevés, nagyon kevés
költő van aki elviseli hogy a szava
más isteneknek hódol.

© Barta Lászlóné Enikő – Papaveracea