Minden áldott reggel hoznak egy nagy tömb áldást a Központi Elosztóból, nehéz, mint a ménkű, teljes napra valót adnak, leteszik az asztal közepére, kerülgetjük folyton. Aztán hozzá is szokunk, valahogy élni kell, annyi a tennivaló, néha csak este vesszük észre, hogy ott az egész bontatlanul, próbáljuk gyorsan tukmálni a gyerekeknek,Tovább…

évtizedeken át megalkudtam a sors és a feltámadás ígéretével mindhalálig küzdőt vagy remetét játszottam mikor mit kívánt az élet ezzel a mutatványommal bámulatba ejtettem a környezetemben élőket de egy nap belehallgatóztam a lenyírt füvek jajába a gesztenyefák lombjának dübörgésébe a mező szapora lélegzetvételébe és mielőtt megszületett volna a vers rájöttemTovább…

Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…

Tíz éves koromtól jártam a Pécsszabolcsi Általános Iskolába, ez nagyban meghatározta akkori életemet és elképzeléseimet. Itt történt az egyik rajzórán, hogy rajztanárunk, Nádai Imre, az ókori görög szobrászat remekeinek képeit mutogatta nekünk – mondván, hogy tanuljunk valami művészettörténetet is – csodás férfi és női aktszobrokat, melyeknek a nemi szerve isTovább…

Vajúdás után A versben élnek a betűk. A versben néha rím van. A vers megfogan örömben, megszületik kínban. A vers eltűnik néhanap. A vers itt marad olykor. A vers felitat könnyeket, vagy részegít, mint jó bor. Vers hever az asztalon, vers van a szemedben. E vers magammal összeköt, nem engedTovább…

Szabó Zoltán Attilának ajánlva kollázs verseiből   legalább megpróbált lakoma közben a székére rogyni pedig nem volt ő sprotni nem pikkelt senkire és nem volt pikkelye bor helyett korhely szőlőkarók közt vizslatta egy vizsla hűlt helyét fülelt a fülledt kánikulában kérem hogy nézze el nekem nem veszítettem el a fejemTovább…

A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében. „Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. ÉsTovább…

minden, ami nincs a semmiről álmodtam. vagy mindenről, ami nincs. megmutatta hófehér vigyorát; tükörfényét, ajkain vérvörös rúzst. hangja akár a csendé és mézédesen dalolt. könnyei sósak voltak, mint a tenger hulláma. és nevetett, miközben ellepték sápadt arcát. nevetett mindenen vagy a mindenen nevetett. felébredtem. a semmiről álmodok. vagy mindenről, amiTovább…