évtizedeken át megalkudtam a sors
és a feltámadás ígéretével mindhalálig
küzdőt vagy remetét játszottam mikor
mit kívánt az élet ezzel a mutatványommal
bámulatba ejtettem a környezetemben élőket
de egy nap belehallgatóztam a lenyírt füvek
jajába a gesztenyefák lombjának dübörgésébe
a mező szapora lélegzetvételébe és mielőtt
megszületett volna a vers rájöttem mindez
milyen egyszerű és mégis rejtélyes
amikor már mindenről lemondtam
egyszercsak üdén és ártatlanul bátorság
és félelem közé megérkezett a varázslat
felkínálta a mindennapi örömöket
a nyugodt bűbájt megvigasztalta a lenyírt
füveket elcsitította a gesztenyefák lombjának
dübörgését a mező szapora lélegzetvételét
hogy megtaláljam a minden bajra gyógyírt
a legtisztább érzelmet amiben meglelték
igazukat az álmok
©Sarolta Gyoker: Varázslat