Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor, válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától, a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét, meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva, vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa, bár kormos és vörös szemed azTovább…

A nyár felel Fénylőn erre sereglik a nyár sokezer katonája, s látom, nálam időz lánya, e furcsa dizőz. Július ő. Napfény-mosolyát az egekbe bevájja fellegeket tép szét, s elveszi már részét. Hogyha nem adják, nagy viharokkal robban az éjbe, vad szele földet ráz, jéggel rákontráz, s villám dárdáit durván hajigáljaTovább…

Asszociáció P.J. négysorosára magasztossá szépül a táj a délutánban földig hajol a nap a víz fölött a kék csöndön  átragyog a béke s én meghajolok e fönség előtt * csendemen néha átszalad egy kósza hang, és a pillanat egy emléket hátrahagy: hang vagy, illat, mozdulat. …az a régi nyár örökkéTovább…

Anyám emlékére nincsenek szavak. Sóhajjá válik, kimondatlan marad minden dal, ima, áhítat. Megreked a könny, ahogy a pillanat, mely elringatta, már semerre nem halad: áll az idő azóta a dermedt ég alatt. Anyám emlékére nincsenek szavak, de mindörökkön a szívemben marad – mint rejtőztem egykor én óvó szíve alatt. AnyámTovább…

Idegesít, ha már az első leírt szó közismert. A „nyár”, vagy a „köd”, ami éppen alászáll. A „szépség”, amit folyton dicsérnek. „ Isten sem alkothatna szebbet, olyan vagy” és könnyezik. Persze csak papíron, mikor a szerelmes versét írja kényelmesen hátra dőlve egy pince széken a kocsma bennfenteseknek fenntartott zugában amígTovább…

(részlet a készülő regényből) Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám megTovább…

Hiány Az egyetlen való a virradat, a kézzel fogható, hogy létezel, emelkedő fényhálók alól életre buksz e vízfenék világból, az öntudatlanság sötét levéből, s mint tiszta gyolcs, a végesség marad — hát legyen úgy, ahogyan lenni kell: nyílik a csend hatalmas szája, mint létért síró óriás csecsemő nyelvén kihűlt emlő-zamat,Tovább…

Nyári megtisztulás Jön a nyár, eltörli a fűszálról apró jégszilánkok nyomát. A nap pillantása élesen világít, mint a vitrinben unatkozó sárga, kifényesített nippeké- Hatalmas csönd, a sérült lélek hegycsúcsáról felfortyanó szitkok tűzcseppjei gördülnek le, majd beleömlenek a folyó hűvös, nyugodt bűntelenségébe. * Mókus Macskám megfogott egy mókust. Elkapta. Apró lukatTovább…

Zöldül a zsenge búza-határ, arra kaszás még hálni se jár, ám alig sarjad, máris a varjak szürke subája vigyázta az út. Messzi rögökre szálldos a nyár, kíséri vándor fecske dal-ár, ördögszekéren céda remények kötnek talpára útilaput. Hull a virágszirom, mind elalél, csendesedő ütemet ver a vér, léted a játszma, parázsonTovább…