Turczi István: A 121. genfi zsoltár

Paradicsomról szó sincs
egyidõs velünk a megtöretés
köröskörül tiltó alma-paragrafusok
aktapöckölõ illedelmes arkangyalok
hajbókoláshoz szoktatott büro-gráciák
gyanakvó kerub-tekintetek emésztõ
tüzébe mártva megsemmisülten
összeránduló erezett kezek.
Oly kevés a  k ö z e l s é g
a kikezdhetetlen hû szavak
és kívülrõl oly igen nehéz
megõrizni híven törvényeink
mert törvényeinkkel egyidõs
a fájdalom és a megaláztatás
minden hamuból kikelve
mégis makacs lobbanás
minden hamuból kikelve
ú r f e l m u t a t á s.
Az idõtlen szenvedélyben
megkeseredett testünkre
kiütköznek öt sebbõl vérzõ
megátalkodottságaink——
Ezután másként lesz egészen
„Téged az Úr megõrizzen
lelkedet megmentse veszélytõl
mostantól fogva mindörökké”

mint gyertyagyújtáskor
a közelgõ éj szerteröppenõ szilánkjai
szétmállik fogadkozásaink ostyateste.

 

*“Először jelenik meg folyóiratunkban a József Attila-, Babérkoszorú- és Prima Primissima-díjas TURCZI István! Először, de reméljük, nem utoljára.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük