A minden esti sétánk lehetne akár őrjárat. Igaz, kutyám a földből alig látszik, mégis szimata mindent felderít, kenyérnyi teste előtt tolja földre lógó fejét. Ebben a vérszomjas pózban ment, s követtem én, a Légszeszgyár utcába. Az összes sarkon megáll, jelez, rám tekint s szinte hív, csendben utána osonok, megnyugtat, ezTovább…

Gyűrött vászon ferde tornyáról távol leng a tájkép kitárt szárnyon takarja vak árnyék tömör felhők komor hadsorokban dörgés vihar és cakkos mennykő robban tótágast állsz és lesed a világot mint törött ábrát amit rég kivágott magad vagy akit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki * HazafeléTovább…

perceim percegéseit számolom lassan szaporodik a végszám vajon az élet meghosszabbítása ez vagy csupán elkopik az ember mint bármelyik szerszám lanyhulnak az esti mókák talán biztos ezentúl a holnap életemet is teljesítettem akár fel is mondhatok a Sorsnak ébredhetek vagy alva maradok botlásnyit érek a sorban magam szédítem így tangózok/tengődömTovább…

Keddi kérdés Kifogyott az éj. Fekete mérgét ki tölti újra? Szürkén kong a tér. Betépve néz szét. Szemét megszúrja a hajnali fény. Széttépett álmok tetemén lépked. Megint nincs remény: a hétfő álnok, de most már épp kedd. Kedden szakított. Egy hete volt már, gyötri a kétely. Rossz itt. És rosszTovább…

– Helló! – Helló! – Régen láttalak… – A sok munka, a család… – Hát igen… Hogy vagy? – Hogy,, hogy vagyok? Miért kérdezed? – Csak úgy… Nem kérdezhetem meg? – De… Biztosan tudsz valamit… – Ne kombinálj! Csak megkérdeztem, hogy vagy… – Miért kérdezed? Hallottál valamit? – Nem hallottamTovább…

Földed vagyok Én vagyok, ki a homokba halvány lépted tónusát legelőször belevési röpke léted elején; akinek a tücsöklelkű, éjbe ringó kórusát hallgatja a tábortüzed kölyökkorod mezején. Én vagyok, ki térded alatt remél, s ujjong reszketőn, amikor az “Igen” csendül, s gyűrűd végre Rátalál; akinek a könnyfoltjaid az eldobott keszkenőn éppúgyTovább…

-Álmos vagyok! – nyűglődött Zoli. –Én nem – mosolygott Erik és beleharapott az almájába. – Utálom az éjszakás műszakot! – Ásítozva pislogott és olyan képet vágott, hogy Erik a nevetéstől majdnem félrenyelte az almát. Ezer éve barátok voltak. Együtt jelentkeztek rendőrnek és együtt végeztek, kitűnő eredménnyel.A parancsnok jó fej volt,Tovább…

Élve Mielőtt újra összedől a világ, és újra vérrel és vassal, hadd kérdezzem meg istent: hányadán áll az isteni akarattal? Erről prédikálnak kétezer éve? Ez lenne az isteni rend? Ahogy Triszmegisztosz is megmondta már; ahogy lent van, ugyanúgy fent? A demokráciában már nem hiszek; hogy más tudja helyettem azt, amitTovább…

Csak motoros és női magazinok voltak a váróban. Volt nálam egy Chuck Palahniuk kötet, de éppen nem éreztem rá magam késznek. De találtam egy tesztet egy női magazinban. „Mennyire erős a kapcsolatotok?” címmel. Kiderült belőle, jól megvagyunk a magánnyal. – Neked mi a bajod? – kérdezte a mellettem várakozó. KezétTovább…

Osztják, már osztják az észt, túl a sarkokon, fosztják már fosztják, a tengerit, meg a tollat drága asszonyom. Fenik, már fenik a szablyát, a késeket. Ugyan ott élesítik a szót, gyártják a mémeket jó uram. Az ki oszt, kifoszt. Neki csak játék, a szó. Ki élesít fogát rám feni. ÉtvágyaTovább…