Albert Zsolt: Verskazetta – ősz

A oldal

Szabálytalansága senkit nem zavar az érkező évszaknak.
Elfoglalja az utcát, az ablakok új szögből tükrözik a fényt.
Van aki azt hiszi, nem fér el több tél a belvárosi kapuk alatt,
nem érkezhet hidegebb év, csak a tavalyi köszönt be újra.

A nehezebb időkre félretett remény magzatpózban fekszik,
ébreszteni kell, mielőtt terjeszkedő rosszkedvünknek ára lesz.
Kérni gyermekmaroknyi fényt, esernyőtartóban nyugvó vihart
és egy ablakot, amin visszafújja kiszökött időnket a szél.

B oldal

Minden úgy történik, ahogy egyébként máskor is szokott.
Az őszbe vetett magvakat visszafújva, ölünkben melegszik
néhány hónap, majd ránk unva átül egy másik fotelba.
Az összegyűjtött reklámújságok a tavasz derekáig elérnek.

Aztán álldogál még néhány ajtót záró, kályhát bedurrantó
hónap, csupán egyenruhája ismerős, felszólítás nélkül jegyet
lyukaszt. Otthonról pedig, csak belülről tűnik úgy, hogy kint
selymesen, tejszínhabbal kent utcákat csomagol a tél.

1 hozzászólás

  1. Remek, mindkét oldal!

Comments are closed.